This is Halloween

Magáról a Halloweenről most nem írnék semmit, többé-kevésbé mindenki tudja, hogy miről szól. Anyuka és a lány nem volt itthon már reggel elmentek az unokatesóhoz és ott mentek gyűjteni csokikat, szóval semmi édességem nincs, pedig elmentem volna én is gyűjtögetni, de a lány azt mondta sok van neki egyek belőle, nem kell kétszer mondani, én sosem növök fel. :D

Angol után hazafelé vettem az irányt. Próbáltam pihenni kicsit mielőtt útnak indulunk, de nem nagyon jött össze. Ettem, összekészültem, indultam. Busszal mentünk be New Yorkba, ahogy mentem Daisy-hez, az egyik utca tipikus amerikai filmjelenetet vetített le. Próbáltam videózni, de nagyon sötét volt. Lényeg, hogy a házak teljes harci díszben szépen világítottak, és a gyerekek csoportokban és felnőttek kíséretében mentek édességet gyűjteni.

A híres halloweeni parádéhoz mentünk elsőként.  "A több mint egy mérföld (1,6 km) hosszan haladó, ötvenezer jelmezes résztvevő – táncosok, művészek, cirkuszi előadók, zenekarokat és színészeket szállító kocsik – évről évre kétmillió nézőt vonzanak a helyszínre, és körülbelül száz millióan követik a tévében."

Érdekességek

• A felvonulást ez a könyv is említi: 100 dolog, amit ki kell próbálnod, mielőtt meghalsz: események, amiket nem hagyhatsz ki.
• Azokat a kisfiúkat és kislányokat, akik október 31-én születtek, meghívják, hogy együtt vonuljanak.
• Az esemény körülbelül 60 millió dollár bevételt hoz a városnak.
• Az október 24. és 31. közé eső hetet 1994-ben a polgármester Halloween-hétté nyilvánította
• A Festivals International ezt választotta október 31-ére a Világ Legjobb Eseményévé.

Nagyon sokan voltak és nézték a felvonulást, ez már akkor kiderült mikor a metróból kifelé menet csak nyomorogtunk a folyosón meg a lépcsőn. :D Egy élmény volt ezt látni amúgy tényleg. Később elmentünk egy bárba, ahol valami baseball meccs is volt így tele voltak kiabáló emberekkel mi is ujjongtunk, amikor ők. :D De ment a zene is így mi táncoltunk. Jó volt ez a hely úgy 1 körül elindultunk, hogy átnézünk máshova, de közben a csapat éhes lett betértünk egy KFC-be. Aztán 2-kor észleltük, hogy ismét 1 óra van (itt még csak most állították). Megtaláltuk a következő helyünket, ahova a sorba kellett állni, hogy bejuss (mindenhova) ahányan kijönnek, annyian mennek be alapon, 40 perc volt… nekem már fájt a lábam csak azt vártam, hogy leülhessek kicsit. Erre mikor sorra kerültünk bent mondják, hogy 10 dollár. Hát én mondtam a többieknek azért, hogy üljek nem fizetek :D a csávó kérdezte nincs nálam készpénz, mondom nincs (volt :D) azt mondja menj be, menj be…hát köszi :D gyorsan mentem is, végre leültem kicsit aztán később újra táncra perdültem. Észrevettem, hogy jobban feketék fordultak meg a helyen szóval a zene is olyan volt, az egyik teremben fehér lányok a parketten mi 4-en voltunk és mikor benyomták Britney-től az Oops! I didi it again-t szerintem mi élveztük a legjobban. :D 3:55-kor szemet nem kímélve felnyomták a lámpát, hogy ideje távozni. Mentünk még pár kört, meg pizzázni, hazafelé pedig olyan 5 körül indultunk. Elég fáradt voltam és természetesen a pathra (vonat) is fél órát kellett várni. Délután felébredtem fürödtem, rendbe tettem magam, bementem vásárolni New Yorkba – muszáj volt, mert volt kedvezményem, aztán haza és elég hamar ismét ágyba kerültem.

a csapat, de nem igen emlékszem ki-honnan

U.i.: a repjegyek is lefoglalva Miamira ;)