Augusztus 15-én a
családdal elmentem Dallasba, mivel anyukának ott kellett dolgoznia, így ez
nekem is munkát jelentett. Elég menő hotelben voltunk, volt saját kis szobám,
de az egészben a probléma az volt, hogy nem a városban voltunk így abból semmit
nem láttam. Esélyem sem volt bemenni mivel reggel 7-től este 10-ig dolgoztam,
ami egyébként elég kemény volt, főleg, hogy a lány is eléggé unta a dolgokat és
soha semmi nem volt jó neki. Mindegy túléltük.
 |
| Várakozás a dallasi gépre |
Aztán 18-án este ők
haza, én pedig Austinba indultam Nórihoz. A gépem este 8-kor ment volna, már
fent ültünk a gépen, ki is tolattunk mikor bejelentették, hogy visszaállunk
technikai okok miatt. Az tény, hogy égett szagot éreztünk, szóval inkább, mint,
hogy baj legyen, de ez miatt az egész miatt 4!! órás késéssel indultunk el
Austinba. De raktak ki vizet, szendvicset, gyümölcsöket, rágcsákat én magyar
módjára vettem is mindenből. :D Éheztem na és velem nem szórakoznak. Egyébként
a repülőút 32 perces volt. :D
Nóri kijött értem,
örültünk egymásnak nagyon, de a késes miatt jó későn értünk haza, kb. olyan
1:45-kor. Hamar nyugovóra tértünk. Másnap, pénteken találkoztam a 3 fiúval akikre
vigyáz illetve a szülőkkel. Nagyon kedvesek és viccesek. :D Nóri egyébként
gyönyörű, hatalmas házban - bocsánat palotában - lakik, legyen elég ennyi.
Elvittük a
gyerekeket medencés partira addig mi másztunk egyet majd később hazavittük a
gyerekeket kint a medencénél figyeltük őket, meg fürödtünk is. Már megszáradtunk,
de a végén a nagyobbik gyerekkel játszottam aztán megadtam magam és ruhástól
mentem újból a vízbe.
Pizzát rendeltünk
vacsira utána pedig elmentünk Austin főutcájára – ami a 6. utca. Az utca elején
vannak az olyan típusú helyek ahova én nem igen járok, a másik felén voltak a
kevésbé kiöltözős bárok, élőzenés bárok. Megvettem a kötelező szuveníreket,
éjjeli evészetet ejtettünk meg, aztán mentünk is haza miután körbejártunk ott.
Szombaton elmentünk oda
amiket látni akartam.
Egyik ilyen a
hatalmas „Austin képeslap” :)
Nóri megmutatta a
Zilker parkot ami nagyon bejött.
Aztán elmentünk a grafiti
parkba, amit megint csak mindenképp látni akartam.
21
Elmentünk az Oasis
nevű helyre, ahonnan a kilátás gyönyörű és maga az étterem is, ami a
hegyoldalban van. A gond az volt, hogy 1,5 órát kellett volna várni asztalra,
mi pedig nagyon éhesek voltunk és úgy döntöttünk beérjük egy Subway
szendviccsel és holnap újra megpróbáljuk. Majdnem ugyanaz :D.
Ebéd után
vásároltunk kicsit, aztán hazamentünk elkészültünk és célba vettük a 6. utca
azon részét melyet mindketten jobban preferáltunk, betértünk egy élőzenés
helyre, ahol nagyon jó hangulat volt. Jajj, a sör nagyon olcsó volt. :D A falon
pedig láttam, hogy a 7259352.
szerelmem posztolt itt képet, aki egyébként Austinban lakik.
Én már nem tudom
mikor értünk haza, de későn és sokáig is aludtunk. Felkeltünk majd útba vettük
ismét az Oasis-t. Most kaptunk helyet egyszerre szerencsére. Az idő nem a
legjobb volt, de a kilátás így is csodaszép.
Délután beültünk
moziba a Suicide Squadot néztük, ami nekünk tetszett. Aztán hazamentünk, hiszen
nekem pakolnom kellett, illetve Nóri másnap dolgozott, ott a gyerekeknek ezen a
héten kezdődött a suli. A repülőtérre is hajnali 4 körül el kellett menni,
kicsit tudtunk pihenni. Nórikám rendes volt kivitt engem. :) A repülő időben
elindult majd 3 órával később landolt Los Angelesbe. Ahol 2,5 órát kellett
várakoznom, de a gép késett ismét.... 3 órát.
Nórival nagyon jól
éreztem magam jó volt végre újra látni 1 év után. Mi csak New Yorkban találkoztunk
először de 1 év alatt nagyon jóba lettünk, állandóan beszéltünk, szóval
igazából most találkoztunk úgy másodszorra de mintha évek óta ismernénk
egymást. Ezt a host apukája neki meg is jegyezte, hogy azt hitte mi évek óta
barátnők vagyunk, mert annyira összhangban voltunk. :)
Austin egyébként
nagyon tetszett, teljesen más, mint New York, aki teheti, az egyszer menjen el
ide! Remélhetőleg senki nem fut össze a
szerelmemmel, mert arról nem akarok hallani. :)
u.i.: Bostonos bejegyzést sem felejtem el és lassan Hawaii is jön
