Tehát, gondoltam amíg csend honol a blogomon, regélek egy kicsit
arról, hogy hogyan jutottam el idáig, mert még néhány ismerősöm is meglepődik,
hogy hova megyek, na meg minek is ugye. :D Rosszabb napjaimon meg majd
visszaolvasom ezt a bejegyzést. :)
Kezdjük kicsit távolabbról. Mindig is megvolt bennem a vágy, hogy
külföldre menjek és most nem a „jobb” élet reményéről beszélek, hanem az utazás
élményéről, tapasztalatszerzésről.
Előttem állt az érettségi, +1 év, hogy megcsináljam a legalább a
szakmámat, ha már 4 évig nyomták nekem a statisztika meg marketing szépségeit.
:D Szóval volt még kb. 1,5 évem.
Elsőként, Angliába akartam au pairnek kijutni, de ahogy keresgettem a
neten, ráakadtam, hogy ezt szervezett keretek között Amerikában is meglehet
tenni és azóta sem ment ki a fejemből. :)
Mikor már a szakmámat tanultam 2 dolog volt előttem: egyetem vagy
külföld. Sok érv-ellenérv volt mindkettőnél, így úgy döntöttem majd a sors
eldönti mi lesz. Jelentkeztem februárban egyetemre ahova felvettek és a külföld
tolódott, de semmiképp sem felejtődött! :)
Szomjamat oltottam kicsit mikor Törökországba mentem cserediáknak.
Hihetetlen 4 hónap volt. Aztán közeledett az egyetem vége, és még mindig nem
engedtem Amerikából (pedig pár év eltelt már az érettségi óta :)).
Ehhez 3 dolog állt utamba: tapasztalat, pénz, angol.
Szóval nekiálltam okosan(?) gondolkodni. A szakdoga írása mellett
elkezdtem vigyázni délutánonként heti kétszer egy 8 éves fiúra. Amit tudtam,
hogy Amerikához ez nem lesz elég (a szomszédtól kapott referencia mellett sem).
A programhoz pénz is kell, azt pedig nem adnak ingyen sehol. :D Bár az angollal
nem volt már gond azért sosem baj, ha fejlődik.
Ezért döntöttem először Anglia mellett, hiszen ez egy 3in1
szolgáltatás nekem: tapasztalat, pénz, angol. Aztán már a diplomaosztóm előtt
megvolt a családom.
Aztán az egy év alatt volt egy elbizonytalanodó időszak, hogy biztos
ki kell e mennem Amerikába, nem kellene elkezdeni az életemet inkább stb.
Biztos ismeritek, mikor reggel felkelsz jó minden estére pedig ismét nem tudod
mi legyen vagy éppen fordítva és másnap kezdődik minden előröl. Kaptam a
különböző véleményeket, amik nem sokat segítettek. :D
De aztán eszembe jutott, hogy miért vagyok itt és mik a céljaim.
Konkrétan az életem „beindítása” várhat még egy évet, mert mit ér majd az ha
nem teljesítem a terveimet.
Sokan mondják, hogy bátor vagyok, hogy nekivágok Amerikának. De hát
hálló! nem az űrbe megyek csak egy másik földrészre. Tudom, hogy 1 évre nem
könnyű elmenni. Nyilván nehéz a családomnak, barátaimnak. Elárulok egy titkot:
biztos nekem is lesz mikor nem könnyű (de azért nem kell mindig emlékeztetni
:D). Amíg ők értem aggódnak addig én őértük. Viszont jól érzem magam, jól
döntöttem, ha nem így lenne, nyilván nem szenvednék el egy évet. :D Mögöttem
van egy ügynökség, ha pedig minden kötél szakad, akkor haza bármikor mehetek.
:)
De jó legyen, bátor vagyok, mert egy ismeretlen környezetbe megyek,
bár nem először csinálom ezt és tényleg nem érzem, hogy az lennék. Inkább
kalandvágyónak írnám le magam, aki nem hátrál meg egykönnyen a kitűzött
céloktól. Ehhez akaraterő, kitartás, elszántság kell, még ha van, amikor nehéz is,
de akkor sem fogom eldobni az álmomat.
Világon rengeteg látnivaló, természeti csoda van, engem Amerika vonz
elsőként. Tetszik az ottani életszemléletet, az, hogy kicsit máshogy látják a
világot és az embereket. Nem mondom, hogy mindig vagy mindenben jobbak, de
igenis sajnálom azt a negatív hozzáállást, szűklátkörűséget ami sokszor a
magyar emberekben van. Nem könyvekből, cikkekből akarom megismerni az amerikai
kultúrát. Ott akarok élni, benne akarok élni. Nem örökre, csak egy időre. Ha van
erre lehetőségem, akkor miért ne használjam ki? Az, ami a fejemben van, hogy
miket szeretnék látni és csinálni, arra egy Magyarországi átlag fizetéssel
lássuk be csekély esélyem van. De még ha kicsit jobban is keresnék, mint az
átlag, akkor is sokáig kellene gyűjtenem, hogy egy szép kis amerikai túrát
véghezvigyek. :D
Mivel kétszer éltem külföldön hosszabb ideig ezért biztosan mondom,
hogy csak nyersz vele.
Barátokat és tapasztalatot szerzel, megismersz egy teljesen más
kultúrát, utazol, talpraesettebb, önállóbb leszel, fejlődik a nyelvtudásod.
Ennél több indokom nincs is most. :)
