Szerdai képek a Central Parkból

Ősz a Central Parkban

Tegnap találkoztam Edinával és elmentünk a Central Parkba megnézni az őszi színeket. Mit mondjak gyönyörű, majd beszéljenek inkább a képek. Ami vicces, hogy november van és nagyon jó idő – múlt héten sokszor kabát nélkül voltam. Állítólag decemberig így lesz, ami nagyon szokatlan itt. Még viccesebb, hogy közben a kori pályák már elkészültek, és a Central Parkban nagyon hangulatosan, 15 fokban korcsolyáznak az emberek. :D

70 éve alapították az ENSZ-t, és van egy érdekes emlékmű most a parkban. Középen van egy gömb amit spirálosan 70 figura vesz körül (mindegyik egy-egy évet jelent). Majd ezt viszik nagyobb városokba is mindenfelé a világban.

Elsétáltunk a Belvedere kastély felé. Csodás panoráma, a park legmagasabb pontja. Az 1869-ben elkészült épületet eredetileg mesepalotának szánták. Az Amerikai Meteorológiai Intézet 1919 óta itt végzi napi méréseit.

Megnéztük volna a Dakota házat – John Lenon élt itt majd itt is gyilkolták meg – csak éppenséggel renoválják vagy valami, mert semmit nem látni belőle. :D Elmentünk a Strawberry Fields-hez, itt egy könnycsepp alakú park van kialakítva John Lenonnak. Középpontja egy fekete-fehér mozaik. Közeli bronztáblán 121 ország (Magyarország is) neve áll. Ezek az országok fákat, növényeket és köveket adományoztak a „béke kertjének” elnevezett emlékparkhoz.

Shake Shack-be ettünk a Madison Square Parkban (metróval mentünk a Vasaló-házhoz, kerestem, hogy hol van mikor felértünk, csak azért nem láttam, mert mellettünk volt. :D.) Általában fél órás sor áll, de most elég szerencsések voltunk. Kiültünk a kis asztalokhoz, mivel hamar sötétedik ezért mire leültünk felkapcsolták a kis égőket felettünk. :) A Shake Shack 2000-ben kezdte itt a parkban pályafutását, egyetlen hot dogos standdal. Most már több étterem is van a keleti parton, de megtalálható Isztambulban, Dubajban vagy Londonban is.

Aztán Edinának menni kellett dolgozni, elkísértem aztán hazafelé vettem az irányt. :)

This is Halloween

Magáról a Halloweenről most nem írnék semmit, többé-kevésbé mindenki tudja, hogy miről szól. Anyuka és a lány nem volt itthon már reggel elmentek az unokatesóhoz és ott mentek gyűjteni csokikat, szóval semmi édességem nincs, pedig elmentem volna én is gyűjtögetni, de a lány azt mondta sok van neki egyek belőle, nem kell kétszer mondani, én sosem növök fel. :D

Angol után hazafelé vettem az irányt. Próbáltam pihenni kicsit mielőtt útnak indulunk, de nem nagyon jött össze. Ettem, összekészültem, indultam. Busszal mentünk be New Yorkba, ahogy mentem Daisy-hez, az egyik utca tipikus amerikai filmjelenetet vetített le. Próbáltam videózni, de nagyon sötét volt. Lényeg, hogy a házak teljes harci díszben szépen világítottak, és a gyerekek csoportokban és felnőttek kíséretében mentek édességet gyűjteni.

A híres halloweeni parádéhoz mentünk elsőként.  "A több mint egy mérföld (1,6 km) hosszan haladó, ötvenezer jelmezes résztvevő – táncosok, művészek, cirkuszi előadók, zenekarokat és színészeket szállító kocsik – évről évre kétmillió nézőt vonzanak a helyszínre, és körülbelül száz millióan követik a tévében."

Érdekességek

• A felvonulást ez a könyv is említi: 100 dolog, amit ki kell próbálnod, mielőtt meghalsz: események, amiket nem hagyhatsz ki.
• Azokat a kisfiúkat és kislányokat, akik október 31-én születtek, meghívják, hogy együtt vonuljanak.
• Az esemény körülbelül 60 millió dollár bevételt hoz a városnak.
• Az október 24. és 31. közé eső hetet 1994-ben a polgármester Halloween-hétté nyilvánította
• A Festivals International ezt választotta október 31-ére a Világ Legjobb Eseményévé.

Nagyon sokan voltak és nézték a felvonulást, ez már akkor kiderült mikor a metróból kifelé menet csak nyomorogtunk a folyosón meg a lépcsőn. :D Egy élmény volt ezt látni amúgy tényleg. Később elmentünk egy bárba, ahol valami baseball meccs is volt így tele voltak kiabáló emberekkel mi is ujjongtunk, amikor ők. :D De ment a zene is így mi táncoltunk. Jó volt ez a hely úgy 1 körül elindultunk, hogy átnézünk máshova, de közben a csapat éhes lett betértünk egy KFC-be. Aztán 2-kor észleltük, hogy ismét 1 óra van (itt még csak most állították). Megtaláltuk a következő helyünket, ahova a sorba kellett állni, hogy bejuss (mindenhova) ahányan kijönnek, annyian mennek be alapon, 40 perc volt… nekem már fájt a lábam csak azt vártam, hogy leülhessek kicsit. Erre mikor sorra kerültünk bent mondják, hogy 10 dollár. Hát én mondtam a többieknek azért, hogy üljek nem fizetek :D a csávó kérdezte nincs nálam készpénz, mondom nincs (volt :D) azt mondja menj be, menj be…hát köszi :D gyorsan mentem is, végre leültem kicsit aztán később újra táncra perdültem. Észrevettem, hogy jobban feketék fordultak meg a helyen szóval a zene is olyan volt, az egyik teremben fehér lányok a parketten mi 4-en voltunk és mikor benyomták Britney-től az Oops! I didi it again-t szerintem mi élveztük a legjobban. :D 3:55-kor szemet nem kímélve felnyomták a lámpát, hogy ideje távozni. Mentünk még pár kört, meg pizzázni, hazafelé pedig olyan 5 körül indultunk. Elég fáradt voltam és természetesen a pathra (vonat) is fél órát kellett várni. Délután felébredtem fürödtem, rendbe tettem magam, bementem vásárolni New Yorkba – muszáj volt, mert volt kedvezményem, aztán haza és elég hamar ismét ágyba kerültem.

a csapat, de nem igen emlékszem ki-honnan

U.i.: a repjegyek is lefoglalva Miamira ;)

Hurrá, nyaralunk!

December 2-10

Szóval, beszélgettük, beszélgettük, összejön együtt, nem jön össze együtt. Aztán a végeredmény, hogy Lilla kolleginával már biztosan együtt fogjuk élvezni Florida melegét és hangulatát! Nagyon várom! :)

A hostelt lefoglaltam már. A repülőjeggyel meg olyan szerencsém van, hogy anyuka mondta még pár hete, hogy egy utat ő fizet nekem amikor utazok. Meg is lepődtem akkor, hogy hogy-hogy, miért? Aztán annyit mondott, hogy az előzőeknek is fizetett, mert tudja, hogy nekünk ez sok segítség. Hát tényleg az. :) Nem mondom, hogy egyébként nem tudnám kifizetni, mert viszonylag itteni szemmel nézve "okés" a jegyek ára. De nem szerénykedhetek azzal, hogy nem örülök neki, hiszen rengeteget spórolok vele (főleg au pairként minden cent számít) és nagyra értékelem azt, hogy ilyen rendes. Szóval már kinéztük, a járatokat csak még nem fogaltunk, de mondta, hogy nyugodtan foglaljam a hostelt. Szóval kész. :D

Kicsit a hetemről:

Hétfőn a lány lázas volt, itthon maradt, ahhoz képest, hogy egész nap ügyeletben voltam nem volt vészes.

Szerdán zuhogott az eső. Azt is mondhatnám az angolul tudóknak: „It’s raining cats and dogs”. (Ezt a kifejezést nemrég tanultam, eddig nem ismertem :D) „Esik, mintha dázsából öntenék” – mondja az internet. Naná ezen a napon mentünk el Daisyvel vásárolni. A vonatig elmenni nem volt baj, nem esett. Hazafelé viszont rendesen eláztam, esernyőm sem volt. Majd másodszor akkor, amikor a lányért mentem iskolába hiába volt esernyőm. :D

Ennyi, holnap hétvééége! :)

Vasárnapi délután New Yorkban

Nem siettem sehova, itthon voltam délelőtt. Délután az egyik angolra járó lánnyal találkoztam, Brooklynban lakik és thaiföldi. Kicsit hamarabb bementem, hogy meg tudjam nézni a Grand Central Terminalt (42. utca). 1913-ban nyílt meg a főpályaudvar, ahol rengeteg ingázó megfordul és persze sok turista is, akik a klasszicista stílusú csarnokra kíváncsiak. Boltozatos mennyezetét az állatöv jegyei díszítik. Több minőségi étterem is megtalálható az állomáson, de még egy Apple bolt is. 4 embert kértem meg, hogy fényképezzen le, de hát…

 

 

Nem sokat kell továbbsétálni a Chrysler Buildinghez ami art deco stílusban épült. Számomra az egyik kedvenc, szerintem gyönyörű szép, főleg sötétben. 320 méteres torony, megépítésekor egy évig a világ legmagasabb épülete volt. Az építkezést Chrysler autómágnás finanszírozta, együttműködve William Van Alen építésszel. Chrysler kérésére rozsdamentes acélból készült, autóra utaló szimbólumokat alkalmaztak díszítőelemként.

Ezután mentem a High Line-hoz (14. utca 10. sugárút) találkozni Eve-vel. Ez a talajszint felett 9 méterrel futó park, amit egy 2,3 km hosszú hajdani iparvágányon alakítottak ki. A parkban virágok, fák találhatók és sok fapad a kikapcsolódáshoz. Nagyszerű kilátás van innen a Hudson folyóra, New Jersey-re, az alattunk futó utcákra, környező házakra. Sétáltunk itt egy picit, csináltunk pár képet majd indultunk a Roosvelt Island Tramway-hez (59. utca 2. sugárút), vagyis ahhoz a libegőhöz, amivel át lehet jutni Manhattanből a Roosvelt Szigetre. A libegő 76 méteres magasságot ér el, kb. 3-4 perc alatt tesz meg egy utat és a metrókártya használható fizetésként. :)

 

A libegőn

 

 

 

Queensboro híd mellett halad a libegő

Eve vásárolni akart, így elmentünk a SoHo-ba, ahol aztán mindenféle boltot megtalálsz, amit csak szeretnél. Bár pénzem nagyon nincs rá, de igenis hangulatos, jó ott sétálni. Prince Streeten kezdtünk, bár én nem vettem semmit. Már 8 órára járt és éhesek voltunk. Eve thai lányként szereti a számomra fura kajákat. :D Japán helyen akart enni, felsétáltunk a 8. utcára és végül ott is ettünk, de én csak levest, amiben ismertem minden alapanyagot és tudtam, hogy szeretem őket. Egyébként nem is volt rossz, de maradok ennyiben a japán konyhával. 9-kor aztán mondtam, hogy én lépek, mert fáradt vagyok, másnap hétfő, mindenki kedvenc napja! :D

Classic Tonkotsu

hazafelé...merem remélni másnap szelektív nap volt :D

Tudjátok, hogy sznepcseten jelen vagyok, de ezen az estén mikor mentem haza telenyomtam videóval. :D Ennyit nem szoktam (azt hiszem) főleg nem videóból. Így összevágtam, hátha érdekel titeket.

Szombati látnivalók

Ezen a napon előbb elindultam angolra, mert akartam végre egy képet a Támadó bikával embertömeg nélkül. 1 vonattal mentem hamarabb, ami azt jelenti, hogy 9-kor sikerült is két kép. Alig volt turista, általában 9:20-kor érek oda és akkor már meg se lehet közelíteni.

De még ezelőtt gyorsan betértem a Trinity Churchbe – Szentháromság-templom. Nagyon szép, hatalmas a templom belseje, olyan szerencsés voltam, hogy rajtam kívül hárman ha voltak és ahogy végeztem egy 20-as csoport tért be. :) 1697-ben anglikánok alapították. 1776-ban tűzvész pusztított, 1839-ben a hó súlya alatt rogyott meg de újjáépítették, 1846-ra el is készült gótikus stílusban és akkor a város legmagasabb épülete volt, de ma már elveszik a felhőkarcolók között. Ha bemegyünk jobb kéz felől található az Emlékezés Oltára. Ide post-it-ekre (hogyan kell ezt írni?) lehet üzeneteket hagyni (rengeteg van kirakva) így, emlékezhetünk elhunyt szeretteinkre.

Gyorsan egy kis infó a bikáról is. 1989. december 15. éjjelén Arturo DiModica olasz–amerikai művész egy 3,2 tonnás, bikát ábrázolóbronzszobrot helyezett a tőzsde épülete elé, az akkor itt álló 18 métereskarácsonyfa alá (engedély nélkül). Másnap szórólapokon tudatta a New York-iakkal,hogy a bikát az 1987-es tőzsdei fekete hétfő ihlette és az amerikaiak jövőbevetett hitét fejezi ki. Az önkényes akció után a rendőrség lefoglalta aszobrot, mely azonban tetszett az embereknek, és visszakövetelték. Későbbnéhány háztömbbel odébb, a Bowling Green Parkban állították fel, ahol jelenlegis áll. A szobor Di Modica tulajdona maradt, aki hivatalosan csak kölcsönadta avárosnak munkáját. 1993-ban felajánlotta megvételre, de New York nem fizetett érte.

A templom bejáratánál ezen a helyen állt látogatása alkalmával II. Erzsébet (Fülöp herceg pedig valahol a közelben :D)

azt mondják szerencsém lesz :)

Suli után egyedül (nem törődve senkivel) a Battery Park felé vettem az irányt, ahonnan a Szabadság-szoborhoz mennek a kompok, de én nem terveztem fizetni érte, hanem már eleve az ingyenes kompot kerestem fel, ami átmegy Staten Island-re és közben elhalad a szobor mellett és elég közelről látható. Ahogy mentem arra belebotlottam egy dán lányba, aki 1 hétre jött egyedül New Yorkba. Elkezdtünk beszélgetni végül úgy alakult, hogy a délutánt együtt töltöttük. Annyira jó volt végre valaki olyannal menni, akit tényleg érdekel minden. :D Ezt nagyon szeretem New Yorkban, hogy turistától, helyitől függetlenül mindenki simán leáll veled beszélgetni és útbaigazít ha kell (magyarokra is ragadhatna valami). Utólag jutott eszembe, hogy kár, hogy közös képet nem csináltunk, mindenesetre nagyon jó fej volt, Koppenhágába él ki tudja lehet egyszer arra visz az utam. :) Szóval kompoztunk el-vissza, aztán a Wall Street felé vettük az irány, majd egy kicsi Broadway, gyorsan bementem vele is a Trinity Churchbe. Aztán mondta, hogy a közeli TJ Maxxben szeretnék cipőt nézni, felcsillant a szeme, hogy imádja a boltot és nem is gondolta, hogy van itt. :D Mindketten elégedetten sétáltunk ki az üzletből. Ezután még mentünk együtt kicsit de hamar elváltak útjaink mert indult vissza a szállásra ami elég messze volt neki. Ahogy mentem a path állomáshoz, gyorsan beugrottam a 9/11 Múzeum shopba. Sok mindent vehetsz itt, van pár érdekesség. Egyik falra egy videó vetítése ment, ahol a hozzátartozók beszélnek arról, hogy kapták a hívást a szeretteiktől amikor a gépek becsapódtak. Elmondják mit beszéltek utoljára velük, de volt, aki nem volt elérhető és hangpostán hagytak neki üzenetet. Igazából elég megrázó hallgatni, ahogy arról beszélnek mi volt az utolsó mondatuk egymásnak és arra vártak, hogy hátha túlélik az egészet. Szomorú.

általában telefonnal fényképezek, de ide felkészülve vittem a kamerámat amin a zoom tökéletes így tudtam ilyen jó képet csinálni messziről a szoborról :)

Wall Street: Federal Hall, New York Stock Exchange, The Trump Building

Hazaérve látom drága székünk árválkodik az utcán kidobásra került, pedig szerintem tök jó szék volt semmi baja. :(