2017. június 9., péntek

Chicago

Június 3-án szombaton eredetileg fél 2-kor indult volna a gépem, de megváltoztatták fél 4-re. Aminek annyira nem örültem elsőnek, mivel még egy jó délutánom/estém lehetett volna felfedezni a várost. Na mindegy is, az út két órás volt aztán vonattal nagyon egyszerűen – 40 perc alatt –  bejutottam a központba. Hostelben foglaltam szállást, mert találtam egy olyat ami a központba van, nagyon közel a látványosságokhoz, jó áron és reggelivel. Elfoglaltam kis helyemet a 10 ágyas szobában, sajnos az emeleti ágyat kaptam… :D utálok felmászni. Ezt a hostelt ajánlom mindenkinek, számomra 5/5.
milyen okos dolog, címkézni a megmaradt kaját amit más felhasználhat = nincs pazarlás :)
Előzetesen neten összeállítottam magamnak a GO citycard-al a belépős helyeket illetve ahova én menni akarok. Ha 3-at beleadsz akkor 20%-al olcsóbb minden. Olcsóbb volt mintha a neten veszem meg külön-külön előzetesen (megnéztem :D) és a legjobb, hogy nem kell időpontos jegy akkor mentem amikor akartam. A három dolog: Willis Tower- Skydeck, John Hancock épület és egy Architecure tour a folyón.

7 óra volt mire lepakoltam a dolgaimat, gondoltam gyorsan el is megyek az egyik látványossághoz. Kiválasztottam az egyik legmesszebbit a John Hancock épületet. Mert még mindig rengeteg időm volt és sokáig van nyitva. Aztán meggondoltam magam, hogy mégiscsak a skydecket akarom elsőnek kipróbálni. Irányt váltottam, szerencsére nem volt hosszú a sor, viszont sokan voltak fent, és várták a naplementét, amit végül én is megvártam, ha nem is így terveztem. A skydecket mindenkinek ki kell próbálnia egyszer az életében, elsőnek megtorpantam mikor rá kellett állnom, de utána sima ügy volt. :D Viszont véleményem szerint a kilátás sokkal szebb a Hancock épületből.
Június 4. – vasárnap 2. nap
Az 1 órás időeltolódásnak hála, időben megreggeliztem, majd elindultam a Navy Pier-hez, ahonnan indult a folyós túrám. Ez az egyetlen, amire kell időpont, de odamész, általában van hely a következőre, ha nincs akkor is 1 órán belül indul a következő. Addig meg ott el lehet sétálni, enni és pénzt költeni. 10:45-kor ment az enyém és 75 perces volt. Gyönyörűek voltak az épületek, átmenni a hidak alatt tök jó volt, az idegenvezető annyira nem tetszett, érthetetlenül beszélt.
Nagyon meleg volt, 30 fok, le is pirultam. :D Utána sétáltam a kikötőben, az óriáskerékre nem ültem fel, mert én gyáva vagyok, főleg egyedül… :D Vettem pár szuvenírt majd ebédidő jött, ezért beültem még ott a kikötőben a Giordano’s-ba megkóstolni a deep dish pizzát. Ami tele van sajttaaaal. New yorkihoz képest kicsit más. 30-40percet kellett várnom az iciri piciri adagomra, ami bőőőven elég volt. Nagyon finom volt. Sajt, pizza, pepperoni mi baj lehet?! :D
Willis tower az "agyarakkal" :D
A négy kiálló ablakocska
Visszamentem a hostelbe, lerakni a felesleges cuccaimat. Majd újult erővel vonatra ültem a következő célhoz ami gyalogtávolságra is messze volt, de egy kép erejéig mindenképp menni akartam. Szokásos képeslapos falamat kerestem. :)
Nagyon hamar megfordultam. Majd végre elindultam a közeli látnivalókhoz. Millennium Park-ba vettem az irányt. Elsőként a Cloud Gate-hez vagyis a Bean-hez mentem. A „kis” babnál rengetegen voltak, ami nekem nem tetszett.. :D
 
Odébb is álltam megtaláltam a Crown Fountain-t ahol rengeteg gyerek játszott, pancsizott – tényleg meleg volt. :D
Inkább odébbálltam a Buckingham szökőkúthoz, ami már a Grant parkban van és hatalmas.
Sétáltam egy nagyot lefelé az akvárium és planetárium felé, hogy megnézzem kicsit messzebbről Chicagot.
Elkezdtem visszasétálni a hostelhez, szereztem kis salit magamnak vacsira, aztán hamar kidőltem.

Június 5 – hétfő, 3. nap
Még tegnap eldöntöttem, hogy basszus visszamegyek a babhoz kora reggel, mert nem tetszett a képem 1000 másik emberrel. :D
6-kor nyit a park én voltam 6-kor. :D Két futón kívül senki nem volt, gyorsan meg is kértem őket egy képre. Aztán olyan 6:08-10 perc körül lettek páran, szóval megveregetem a vállam, hogy megérte felkelni. :D Le is ültem kicsit nézegetni a babot, olyan kis békés és jó idő volt.
Visszafelé megálltam a 66-os út kezdete táblánál. Tegnap is csináltam képet, de pont a tábla mögött sütött a nap így használhatatlan volt. Megkértem egy nőt, hogy csináljon egy fotót és mondta, hogy ők egy csoporttal most tekerték végig Santa Monica-ból az egész utat. Na, ez kérlek nem semmi! Vicces volt utána összefutottam vele ismét a hostelben majd később mikor ebédeltem. :D
Megettem a reggelimet, elkezdtem keresni, hogy mit tudok csinálni még, mert ami maradt biztosra az a Hancock épület. Viszont felhős volt és délutánig várni akartam, mert akkor az időjárás előrejelzés szerint tisztulni fog. Oh és Chicagot ugye a szeles városnak hívják. Ezen a napon megmutatta, mennyire az. Nem volt hideg de a szél miatt majd megfagytam…
Szóval megtaláltam instagramon a következő kis rejtett fotó helyet. :D 
Annyira nem turistalátványosság, hogy várnom kellett valakire, hogy csináljon egy képet. Istenem….utálok megkérni embereket mert sosem tudhatod, hogy csinálják a képet. Most nézzétek meg.. :D Miért nem lehet az egész rohadt ajtót a képbe beletenni….. utána vártam ismét valaki újra. :D akinek már mondtam, hogy please lehetőleg az EGÉSZ ajtó legyen benne… ez is csak azért ilyen mert csinált egy fekvőt is. Az álló képen csak én vagyok :D
Visszaindultam a hostelbe mert még mindig elég felhős volt, feltöltöttem a telefonjaim. Aztán elindultam sétálni, majd a Hancock épülethez. Egy darabon lementem a folyó mellé is ahol kinéztem egy helyet vacsizni. Lassan odaértem az épülethez, még mindig kicsit felhős volt, de 1 órán belül tisztulnia kellett szóval felmentem a 94. emeletre, gondoltam, majd várok ott, más dolgom úgysincs. Felhős is volt, de lehetett látni, hogy egyre jobb lesz szóval addig is vettem egy kávét azt iszogattam.
Ennek az épületnek viszonylag új látványossága a TILT. Ami annyit tesz, hogy kiállsz egy ablakba, ami kidől 30 fokos szögben a város felé. Erre külön kell jegyet venni. Mindenképp ki akartam próbálni és mikor teljesen tiszta volt az ég meg is vettem a jegyet. Jajj, ahogy ott tartani kell magad és kidőlsz a város felé… dobogott a szívem rendesen, meg remegett a kezem :D 7 dollár volt ez pluszba, ami szerintem megéri. Sokáig nem tart de mikor azt hiszed, már kijjebb nem megy, akkor még egy kicsit kidől. :D Nyilván te magad nem fényképezhetsz, itt jön a biznisz legnagyobb része, hogy a kép 25 dollárba kerül.. de hát egyszer van ilyen, annyira nem is zavarna de a kép minősége enyhén szar...
Elindultam vissza és be is ültem arra a helyre a sétányon amit kinéztem. Hot-dogra és sörre esett a választás, majd mikor visszaértem a szállásra, kimostam a ruháimat, összekészítettem a bőröndöm, fél 10-kor meg már le is feküdtem, mert hosszú nap volt másnap meg korán – 4:20-kor – kellett kelnem, hogy elinduljak a reptérre.
Reggel fél 8-kor indult a gépem Seattle-be, a gépen ültem és írtam meg a bejegyzést, hogy elfoglaljam magamat és, hogy ne maradjak el. :D
Mellettem egy 3 tagú család  ült, akik mint kiderült Alaszkába mennek majd. Ezt csak azért említem meg, mert most Seattleben egy starbucksban ülök, míg Edina végez a sulijával. Vicces volt, hogy összefutottam velük az előbb. :D Mekkora véletlennek kell ehhez lennie, hogy 4 nap múlva összefutok velük? :D
No, ennyi mára, hamarosan újabb bejegyzés.