2015. november 27., péntek

Thanksgiving

Azaz Hálaadás: A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén.

A Macy’s Nagyáruház Hálaadás Napi Parádéja vezeti be Amerikában az úgynevezett Holiday Season-t, az Ünnepi Időszakot. Hálaadás, Black Friday (Fekete Péntek), Yule, Hanukkah, Kwanzaa, Karácsony és Újév, valamennyi nevezetes nap ennek az ünnepkörnek a része.
További infók és képek itt vannak (akit érdekel): Tinkmara

Lényegében, 9-12-ig megy a hatalmas felvonulás, óriási léggömbökkel. A Macy’s előtt különböző fellépők vannak és ide érkeznek a vonulók, egy nagy show az egész. Majd 12-kor megérkezik a Mikulás és zárja a parádét. Közérdekű: ha nem tudnátok, ez az igazi Mikulás, aki eljön ide a feleségével, hogy ünnepeljen, hiszen nyilvánvaló, hogy akivel az áruházban csinálsz képet az csak egy segítő. :D Szívesen bementem volna megnézni amúgy de 10-kor indultunk a nő tesójához. Ahova nem lett volna kötelező menni, de igazából kíváncsi voltam milyen, meg amúgy is semmi más dolgom. Nagyon szép helyen laknak, gyönyörű családi házban, szép berendezés. Akik New Yorkban vagy hozzá közel laknak, azok általában nem családi házban. Én még szerencsés vagyok, hogy egy egész emeletet kaptam, sokan itt Hobokenbe is csak egy szobát és közös fürdőt a gyerekekkel. Na, a lényeg, hogy sok au pair családi házban lakik és eltudom képzelni, hogy élik mindennapjaikat a házban. :D 

Kis kitérő: erről jut eszembe, hogy a nő berendelte az összes ajándékot karácsonyra az amazonról. Kaptunk 4 nagy dobozt a héten és több buborékos borítékot. A lány kérdezi, hogy mit csinál anyu, hogy ennyi minden jön egyszerre, ugye nincs semmi a dobozon csak, hogy amazon. :D A fő ajándék egy hatalmas Barbie babaház, hát ezt így gondolta a cég kiküldeni. :D

Szerintetek észrevette? :D Nyilván…anyuka, apuka kiakadt, én röhögök (magamban). :D Anyuka kapcsolt, hogy jajj ez a szülinapi ajándék lett volna. Most a sztori az, hogy visszaküldte az anyuka mert el lett rontva meglepi és persze karácsonykor megkapja és meglepődik. Innentől kezdve jövőre már nem magyaráz az igazi Mikulásról. :D Az összes ajándék a szobámban rejtőzik most.
Térjünk a lényegre….kajaaaa…. :D Nem ám.
Szóval tényleg ez is mint a filmekben, evés egész nap. Képzeljetek el egy elő karácsonyt.

Délelőtt a nők őrült készülésben voltak a konyhában, mivel se hely nem volt és azt se tudtam mit kell csinálni ezért néha ránéztem a gyerekekre meg kicsit játszottam velük (4-en voltak). Egész végig a pincében kialakított játszószobában voltak, ott kényelmesen elvoltam és "figyeltem" őket.
Délben volt egy kis előétel, 4-kor pedig jött a pulyka (2 db), majd desszert. Sajnos nem csináltam az egész nagy pulykáról képet, azt hittem az úgy kerül fel az asztalra, erre nagyot néztem mikor anyuka szeli fel. -.-" De ő csinált, majd elkérem tőle.

Minden nagyon finom volt, próbáltam mérsékelten enni, de fullon vagyok még mindig. :D Mikor elkezdtünk enni, szépen elkezdte mondani mindenki, hogy miért hálás. Én nagyon kis ügyesen azt mondtam, hogy hálás vagyok a szüleimnek (puszi mutti és apu) és az amerikai családomnak. Megtapsoltak, de mindenki mást is ám :D.
Lehet nem tűnik soknak, de az volt -  mindenből ettem ami az asztalon volt
Szóval, így telt a napom, foglalkoztam néha a gyerekekkel (nem éreztem soknak) és ittam szorgosan a sangriat – mást nem is. :D
6-kor indultunk haza, a nő a kocsiban nyújt felém pénzt, hogy ez a tesóitól mivel annyit foglalkoztam a gyerekekkel ma és, hogy ünnepkor rosszul érezték magukat, hogy dolgozom. Mondtam a nőnek, hogy dehogy, abszolút nem is dolgoztam, elvoltunk. De csak mondta, hogy vegyem el, tegyem el. Hát ok, mondom kössz. Itthon látom, hogy $100. Aztán ismét mondtam neki, hogy üzenem a tesóinak, hogy köszi, értékelem, de abszolút nem kellett volna ez túl sok. Nyilván jól jön nem vagyok álszent, de hát na. :D Ha még tényleg egész nap dolgoztam volna… :D

Holnap Black Friday (Fekete péntek). Elvileg nem dolgozom, de anyukának közbejött egy időpont így délig igen. De amúgy sem terveztem boltba menni az őrültek közé. :D Online körülnézek, de nem tervezek venni semmit.

2015. november 24., kedd

Washington D.C.

Előzmény: péntek este miután már végeztem, pakoltam a bőröndbe jött anyukától egy sms, hogy érezzem jól magam, jelezzek ha odaértem és a számlámra utalt át egy kis költőpénzt. Hát az előző bejegyzésben írtam, hogy alig dolgozom és ugyanannyit kapok, mint más 40-45 óráért erre még pluszba küld pénzt nekem. Persze jó fej meg minden, de hát, ha eddig hülyén éreztem néha magam, akkor most péntek este még jobban. :D

Szombaton 8:30-kor volt indulás a Penn Station-ről. Amikor elindultunk, a buszos idegenvezetőnk mondta, hogy a mi buszunkon 21 országból vannak lányok. Fel is olvasta az országokat, hogy hány lány van onnan és kezet felemelve kellett jelezni magunkat. Egyedüli magyar voltam a buszunkon (a másik 4 buszban sem volt magyar, ezt onnan tudom, hogy megkaptuk a listát kivel leszünk egy szobában és ott az országok is rajt vannak.) Természetesen az ABC sorrendű felolvasásból kimaradt Németország azt hagyva a végére, mert onnan 15-en voltak a buszon és általában jóval többen vannak. :D Itt gyorsan el is mondom, hogy lehetett kérni kivel akarsz egy szobában lenni. Így én 3 német lánnyal voltam akikkel a vasárnapi órákon is együtt dolgoztunk.
Kicsit több mint 4 óra buszozás után érkeztünk meg a fővárosba, az Union Station-re (5 teli busszal). Volt egy kis dugó a városba befelé haladva, ezért az ebédelésre szánt időnk is csökkent, de gyorsan találtunk valamit a Taco Bell-ben. Ezután, (fél 3 körül) nyakunkba vettük a várost a helyi idegenvezetővel.

Mielőtt nekikezdek, szeretném leírni, hogy hogyan vannak elhelyezkedve a látnivalók. Nekem ez nagyon tetszett, hatalmas, a kialakítása meg nagyon menő.

NATINAL MALL


Nézzük mit láttam:

Capitolium
Thomas Jefferson Memorial
Martin Luther King, Jr. Memorial
Lincoln Memorial
ezen jót nevettem, amikor a kamerába láttam magunkat :D
Vietnam Veterans Memorial
A vietnámi háború veteránjai számára készült ez az emlékmű. Egy hosszú gránitfalon találhatóak az elesettek nevei, mindez időrendi sorrendben (hogy ezt honnan tudják, nem tudom).
White House – vagyis a Fehér Ház
National World War II Memorial - II. Világháborús Nemzeti Emlékmű
Ennyi volt szombatra a látnivaló, mentünk a Hilton hotelbe. Ahogy elfoglaltuk a szobát, kicsit pihentünk, majd Georgetown-ba mentünk vacsorázni. A 38B busz megállt a hotel előtt (buszjegy: $1,75 – pontosan fizetendő). A buszon tök érdekes, amit én még sosem láttam, hogy nem gombot nyomsz meg ha leakarsz szállni, hanem az ablak felett megy végig egy zsinór és azt kell megrántani. :D Pizzázós helyet választottunk azt mindenki szereti. :) Az enyémen mindenféle finom zöldségek voltak. Utána járkáltunk még egy kicsit majd indultunk vissza.
Vasárnap reggel a közeli I-Hop-ba mentünk reggelizni. Tipikus beülős hely, hagyományos amerikai ételekkel. Számos étel köreteként amerikai palacsintát szolgálnak fel (én is ilyet kértem). Ajj, nagyon finom volt. :) 9:15-kor beraktuk a bőröndöket a buszba, 9:30-kor meg útnak indultunk.
United States Air Force Memorial
A több mint 54.000 férfi és női áldozatoknak szóló emlékmű, akik életüket vesztették a légierő szolgálatában.
Arlington National Cemetery

Én a 21 lépést jól kiszámoltam, de a fordulóknál mindig csak 15 másodperc jött ki - 20 percünk volt az őrségváltásig így volt időm erre. :D
Ezután indultunk vissza a buszhoz, majd kitettek minket a National Air and Space Museum-nál, itt volt 3 órával később a találka is. Sok időnk nem volt, mi úgy döntöttünk elsétálunk a közelebbről megnézni a Washington Monumentet. Sajnos nem tudtunk felmenni mert nem volt előre foglalásunk. Pár kép után indultunk vissza, idő hiányában a  bementünk az Air and Space múzeumba. Elsőként a szuvenír boltot céloztuk meg. Nekem lett egy újabb feles poharam. :) Aztán gyorsan körbejártuk a múzeumot, sajnos nem volt annyi időnk, hogy mindezt normálisan tegyük, de amit láttam az érdekes volt. Aztán a múzeumban volt meki, ott ettünk, jó lett volna más de hát nem volt idő máshova menni, aztán már el is jött az indulás ideje.
Összegezve Washington D.C. tetszett. Nagyon jó, ahogy az egész látnivaló sokaság ki van alakítva, kár hogy kevés időnk volt mert van még mit nézni. Érdekes, hogy alig volt ember az utcákon. :D Persze a látnivalóknál rengeteg volt, de turista. Az épületek nem magasak. :D Ahogy jöttünk vissza, messziről már láttuk New York fényeit, a város nyüzsgött mint mindig, nekem ez az élet így jobban bejön, de vétek kihagyni Washingtont ha valaki netán erre jár. Szívem szerint elmennék újra, hogy normálisan lássam a Capitoliumot (ne csak buszból), a Fehér Házat a másik oldalról és világosban, illetve pár múzeum érdekelne. Az egész gondom a túrával, hogy nagyon sietős volt, tényleg csak max. egy gyors kép. Annak örülök, hogy az egész túra ingyen volt. :D De eldöntöttem, ha lehet, pl. Bostonba magam szeretnék majd menni és nem túrával. :) De azt hiszem azért elég sok mindent láttam nem panaszkodhatok. :)

Végül elmondanám, hogy a német szobatársaimmal meg vagyok elégedve. Már az órán sem volt gond velük, olyan szempontból, hogy egymás között is angolul beszéltek, hogy megértsem. Aztán mikor szombat este mentünk vissza a hotelbe, a buszmegállóban belefutottunk 3 másik német lányba. Közülük az egyik szólt, hogy angolul beszéljenek, mert látja a fejemen, hogy nem értem. :D Szóval kifogtam a jó fej németeket. Persze lehet minden német ilyen. ;)

2015. november 20., péntek

Változás, alig munka, utazás

Át akartam változtatni valamit a blogon, ez annyira jól sikerült, hogy eltüntettem minden eddigi beállítást... így totál új formában tudtam visszahozni. :D Amúgy is kiakasztó ez a blogger rendszer, mert hihetetlen, hogy beállítok valamit és mégsem úgy jeleníti meg.

Ahogy nézem, a legutóbbi bejegyzésemet elég sokan nyitották meg rövid időn belül a többihez képest. Nem tudom, cím alapján lehet valami másra gondoltatok pedig nem akartam hatásvadász lenni. De hát, örülök, hogy mindenkit ez érdekel a legjobban. :D

A héten alig dolgoztam. Még dolgozásnak sem hívnám, amikor a lányt csak fel kell vennem a suliból és hazahozni, aztán apuka 1 percen belül el is viszi. Mivel anyuka egész héten nem volt itthon (még most sincs) ezért egyik reggel sem dolgoztam (ja, de igen hétfő reggel). Összesen pár óránál többet nem teljesítettem a héten. Tudom, nehéz ügy, de azért nem minden hetem ilyen. :)

Egyébként meg néha azon gondolkodom, ők mit gondolnak, hogy alig dolgozom. :D Felőlem maradhatna este 7-ig a lány, de mit csináljak ha apuka mindig elviszi előbb... Amúgy meg emiatt napokig ugyanazon a koszton élek felváltva. :D Mivel anyuka hétvégén 2 féle kaját csinál vagy rendel, ezért azok elpusztítása hétfő-kedd a lánynak meg nekem (mert legtöbbször anyuka nincs itthon).
De megvan a terv a többi napra is, hogy mit kell adnom, legtöbbször a fagyasztóból kell elővennem a dolgokat. Soha nem tudom, hogy apuka betoppan előbb vagy nem ezért mindig elő is veszem és felolvasztom a húst, mivel a lány finnyás és nem enné meg azt szerdán, ami hétfőre/keddre volt írva (holott semmi baja ugye). Ne adja ég egyszer nem jönne apuka "időben" akkor ott állnék kaja nélkül, aztán nekiállna hisztizni a gyerek.. Ezért olvasztom fel őket mindig, de amikor a lány nem eszik otthon vacsit, akkor minden rám marad, én pedig jó magyar módjára nem akarom kidobni őket, mert az pazarlás.

Jövő hét szerdán nem lesz suli, akkor egész nap a lánnyal vagyok. Aztán csütörtök-péntek szabadnap a hétvégével együtt. Csütörtökön majd Hálaadáskor a családdal elmegyek az anyuka tesójához. Aztán amúgy semmi terv, mert vasárnap az egészbe belerondít a havi au pair találkozó, ami általában 10-30 perces. Nagyon idegesítő ilyenért „ellőni” a vasárnapom főleg, hogy semmi jó program és muszáj menni. Többeknek van például hétköznap este, sokkal jobb…

Na, mindegy, ez a jövő hét, de most hétvégén meg megyünk Washington-ba, ezzel végleg letudom a suli/kredit/óraszám kötelezettségemet, mindezt 3 hónap alatt. :D Kicsit hideg de napos időt mutat, jó lenne ha nem esne. :)

Szép hétvégét!

2015. november 19., csütörtök

15 perc hírnév

Nóra mindig zaklat, hogy róla nem írok. Nóra hírnévre vágyik. Nóra megkapja most. Nóra azt hiszi otthon városban lakik, holott falun. Nóra imádja a linzer karikát. Nóra utálja, ha Nórának hívom. Én vicces vagyok, ő nem :D. De én szeretem Nórát így váltok most Nórira, aki szintúgy jó humorral van megáldva, mint én.

Most írja, hogy vezette az apuka Range Rover-ét… Itt nagyzol nekem, de a legfontosabb dolgot elfelejtette… Szelfit az autóban… így, hogy higgyek neki? :D

Szóval vele egy napon jöttem ki Amerikába, az egyetlen probléma, hogy texasi lányként éli itt az életét. Ő azt hiszi neki ez jó, de lelke mélyén tudja, hogy valahol a közelben kéne laknia. :D De, hogy irántam érzett hiányát pótoljam, szinte minden nap beszélünk telefonon, miközben én a parkban figyelem a lányt, ő meg a kocsiban várja a gyerekeket, vagy később FaceTime-on zaklatjuk egymást.

Van, hogy totál meghülyülök FaceTime közben (az életben is), ő meg nevet, "jézusomozik" és azt mondja nem vagyok normális. Igaza lehet… de mit tehetek ha szeretek énekelni meg fejeket vágni illetve másokat figurázni. :D Most ki nem?? :D Az a szép ha nem kell megjátszani magunkat nem? De igen, köszönöm. :D Ja, és tudom, hogy jól mulat, és ami fontos, hogy velem és nem rajtam. :D
Minden ok az emeleten :*

2015. november 18., szerda

Kimaradt jelenetek

Múlt heti rövid történések képekben, melyeknek majd szerintem évek múlva, egy emlékezés során én örülök a legjobban. :)
Üres volt a ház, Daisy átjött vacsorára :)
Vásárlás Jersey City-ben
Ködös idő
Péntek 13
Eli, Natsuki, Daisy - Hair of the Dog nevű bárban
4 °C - kicsit hideg volt
Ahh végre fekvés de snapchatre mindig van idő :D
Szombaton elsőnek a Hair of the Dog-ban kötöttünk ki, aztán a Pianos-ban (vártunk vagy 20 percet mire bejutottunk a baj, hogy majd megfagytam), No Fun-ban (legjobb zene számomra az estében) majd valamilyen Fish helyen ami eléggé fekete hely volt ezért gyors látogatás volt, aki ellenőrizte a személyinket majdnem már kettétörte a jogsinkat úgy nézte, hogy eredeti-e... Bunkó...
Hazafelé a 14. utcán szálltunk fel a pathra (föld alatt ez köti össze Hobokent New Yorkkal), ami nem tudom milyen indokból de Hoboken helyett a 33. utca felé vette az irányt. Oké, hogy onnan elindultunk vissza de éjjel ilyesfajta utazásra senki sem vágyik.