2015. november 24., kedd

Washington D.C.

Előzmény: péntek este miután már végeztem, pakoltam a bőröndbe jött anyukától egy sms, hogy érezzem jól magam, jelezzek ha odaértem és a számlámra utalt át egy kis költőpénzt. Hát az előző bejegyzésben írtam, hogy alig dolgozom és ugyanannyit kapok, mint más 40-45 óráért erre még pluszba küld pénzt nekem. Persze jó fej meg minden, de hát, ha eddig hülyén éreztem néha magam, akkor most péntek este még jobban. :D

Szombaton 8:30-kor volt indulás a Penn Station-ről. Amikor elindultunk, a buszos idegenvezetőnk mondta, hogy a mi buszunkon 21 országból vannak lányok. Fel is olvasta az országokat, hogy hány lány van onnan és kezet felemelve kellett jelezni magunkat. Egyedüli magyar voltam a buszunkon (a másik 4 buszban sem volt magyar, ezt onnan tudom, hogy megkaptuk a listát kivel leszünk egy szobában és ott az országok is rajt vannak.) Természetesen az ABC sorrendű felolvasásból kimaradt Németország azt hagyva a végére, mert onnan 15-en voltak a buszon és általában jóval többen vannak. :D Itt gyorsan el is mondom, hogy lehetett kérni kivel akarsz egy szobában lenni. Így én 3 német lánnyal voltam akikkel a vasárnapi órákon is együtt dolgoztunk.
Kicsit több mint 4 óra buszozás után érkeztünk meg a fővárosba, az Union Station-re (5 teli busszal). Volt egy kis dugó a városba befelé haladva, ezért az ebédelésre szánt időnk is csökkent, de gyorsan találtunk valamit a Taco Bell-ben. Ezután, (fél 3 körül) nyakunkba vettük a várost a helyi idegenvezetővel.

Mielőtt nekikezdek, szeretném leírni, hogy hogyan vannak elhelyezkedve a látnivalók. Nekem ez nagyon tetszett, hatalmas, a kialakítása meg nagyon menő.

NATINAL MALL


Nézzük mit láttam:

Capitolium
Thomas Jefferson Memorial
Martin Luther King, Jr. Memorial
Lincoln Memorial
ezen jót nevettem, amikor a kamerába láttam magunkat :D
Vietnam Veterans Memorial
A vietnámi háború veteránjai számára készült ez az emlékmű. Egy hosszú gránitfalon találhatóak az elesettek nevei, mindez időrendi sorrendben (hogy ezt honnan tudják, nem tudom).
White House – vagyis a Fehér Ház
National World War II Memorial - II. Világháborús Nemzeti Emlékmű
Ennyi volt szombatra a látnivaló, mentünk a Hilton hotelbe. Ahogy elfoglaltuk a szobát, kicsit pihentünk, majd Georgetown-ba mentünk vacsorázni. A 38B busz megállt a hotel előtt (buszjegy: $1,75 – pontosan fizetendő). A buszon tök érdekes, amit én még sosem láttam, hogy nem gombot nyomsz meg ha leakarsz szállni, hanem az ablak felett megy végig egy zsinór és azt kell megrántani. :D Pizzázós helyet választottunk azt mindenki szereti. :) Az enyémen mindenféle finom zöldségek voltak. Utána járkáltunk még egy kicsit majd indultunk vissza.
Vasárnap reggel a közeli I-Hop-ba mentünk reggelizni. Tipikus beülős hely, hagyományos amerikai ételekkel. Számos étel köreteként amerikai palacsintát szolgálnak fel (én is ilyet kértem). Ajj, nagyon finom volt. :) 9:15-kor beraktuk a bőröndöket a buszba, 9:30-kor meg útnak indultunk.
United States Air Force Memorial
A több mint 54.000 férfi és női áldozatoknak szóló emlékmű, akik életüket vesztették a légierő szolgálatában.
Arlington National Cemetery

Én a 21 lépést jól kiszámoltam, de a fordulóknál mindig csak 15 másodperc jött ki - 20 percünk volt az őrségváltásig így volt időm erre. :D
Ezután indultunk vissza a buszhoz, majd kitettek minket a National Air and Space Museum-nál, itt volt 3 órával később a találka is. Sok időnk nem volt, mi úgy döntöttünk elsétálunk a közelebbről megnézni a Washington Monumentet. Sajnos nem tudtunk felmenni mert nem volt előre foglalásunk. Pár kép után indultunk vissza, idő hiányában a  bementünk az Air and Space múzeumba. Elsőként a szuvenír boltot céloztuk meg. Nekem lett egy újabb feles poharam. :) Aztán gyorsan körbejártuk a múzeumot, sajnos nem volt annyi időnk, hogy mindezt normálisan tegyük, de amit láttam az érdekes volt. Aztán a múzeumban volt meki, ott ettünk, jó lett volna más de hát nem volt idő máshova menni, aztán már el is jött az indulás ideje.
Összegezve Washington D.C. tetszett. Nagyon jó, ahogy az egész látnivaló sokaság ki van alakítva, kár hogy kevés időnk volt mert van még mit nézni. Érdekes, hogy alig volt ember az utcákon. :D Persze a látnivalóknál rengeteg volt, de turista. Az épületek nem magasak. :D Ahogy jöttünk vissza, messziről már láttuk New York fényeit, a város nyüzsgött mint mindig, nekem ez az élet így jobban bejön, de vétek kihagyni Washingtont ha valaki netán erre jár. Szívem szerint elmennék újra, hogy normálisan lássam a Capitoliumot (ne csak buszból), a Fehér Házat a másik oldalról és világosban, illetve pár múzeum érdekelne. Az egész gondom a túrával, hogy nagyon sietős volt, tényleg csak max. egy gyors kép. Annak örülök, hogy az egész túra ingyen volt. :D De eldöntöttem, ha lehet, pl. Bostonba magam szeretnék majd menni és nem túrával. :) De azt hiszem azért elég sok mindent láttam nem panaszkodhatok. :)

Végül elmondanám, hogy a német szobatársaimmal meg vagyok elégedve. Már az órán sem volt gond velük, olyan szempontból, hogy egymás között is angolul beszéltek, hogy megértsem. Aztán mikor szombat este mentünk vissza a hotelbe, a buszmegállóban belefutottunk 3 másik német lányba. Közülük az egyik szólt, hogy angolul beszéljenek, mert látja a fejemen, hogy nem értem. :D Szóval kifogtam a jó fej németeket. Persze lehet minden német ilyen. ;)

2 megjegyzés: