Hétfői szösszenet

Múlt héten egyik nap összefutottam Daisy-vel. Ez már igazából minden héten így van. :)

Szombaton angolra mentünk, óra után elmentem a Magyar Református Templomhoz, ahol a templom felújítására süteményvásár volt, így beszereztem pár finomságot. :)

Hazafelé az Union Square-n kellett átszállnom így lőttem pár képet ott is, aztán elkaptak Isten hívei…próbáltam rossz angollal jelezni, hogy én nem érteni, de ők nem hagyni abba… végén még megkérdezték akarok e velük menni kérdezgetni, hát mondom kösz nem, én lenni turiszt, idő nincs…

Vasárnap több mindent is tudtam volna csinálni, de aztán csak itthon voltam egyedül. Hideg volt, fájt a fejem kicsit ezért élveztem a csendet.

Búcsú, New York, shopping, pihi

Pénteken egyedül voltam a lánnyal, mivel a volt au pair készülődött, ide-oda ment. Nagyon jól megvoltunk ketten mert nem volt mindig a másikhoz való futkosás, hanem az volt amit én mondtam. :)

Délelőtt elmentünk a parkba ahol voltunk egy jó két órát. Játszott meg beszélgettünk - egy okos 6 évessel van dolgom. :) Utána könyvtárba és szó nélkül betartotta az előző napi ígéretét és elolvasott két könyvet. Egy idős nő oda is jött megdicsérni, hogy ilyen szépen olvas ugyanis hétfőn látta/hallotta, hogy 10 perc hisztizés után sikerült kézbe venni egy könyvet. Hát, velem pedig jönni fog könyvtárba és olvasni fog, jobb ha hozzászokik. :)

azt hiszem szeret azért engem :)

Ebéd után csinált egy kártyát búcsúzóul a volt au pairnek én meg nyomtattam neki egy képet róluk így beragaszthatta a belsejébe. :) Majd játszottunk. 3-kor jött el a búcsú ideje ami mindenkinek nehéz volt de a kislány ügyesen tartotta magát. Utána vigasztalni kellett egy kicsit de közösen társasoztunk egyet az anyukával minden jobb lett. Ezután elfoglaltam végre székhelyemet. :D Kipakoltam a ruháim meg rendezkedtem. Később elmentünk pizzázni (minden pénteken pizza est van). Finom és hatalmas pizza szeleteket ettünk (megj. magamnak: abba kell hagyni az ilyen ételeket!!).

Szombaton bementem New Yorkba. Vásárolni akartam de végül semmit nem találtam (hihetetlen de egyszerűen már a tömegtől kedvem sem volt keresgélni :D). Azért vettem egy kulcstartót mert az kellett és kinéztem magamnak már egy kapucnis New Yorkos pulcsit…istenem, de jól nézett ki de meleg volt és nem akartam cipelni. Végül a Times Square-t néztem meg nappali fényben. Sokkal kevesebb ember volt mint este és a piros lépcsők tetején üldögélve nagyon jó volt nézni a forgatagot. :) Aztán volt egy hely ahova, ha beálltál a kivetítő téged mutatott, nem hagyhattam ki! :)

 

piros lépcsőkön ;)

Ott vagyok! Sapkában felemelt kézzel! :D

Pret nyílik  a Times Square-n - a kép tesómnak mert Angliában itt dolgozik, meg magamnak mert imádom :D

Hazafelé elmentem Newport Centerbe.  Newport állomás csak 1 megállóra van Hobokentől ide könnyen eljutok kocsival vagy akár gyalog is (inkább kocsi :D). De mivel a városból jöttem ezért nem szálltam le, hanem továbbmentem eggyel. :)

Itt vettem magamnak hátizsákot, hajvasalót meg pár apróságot.

az új szerelmem a sok közül :D

ha a grimasz nem is változik, de legalább a hajam egyenes :D

Vasárnap sehova nem mentem. Gondoltam kimegyek Hobokenbe, hogy megnézzem a kilátást Manhattanre de őszintén semmi kedvem nem volt. Így inkább készítettem a terveket, hogy mit akarok majd megnézni New Yorkban, meg hova akarok eljutni stb. Alkottam is egy jó kis képet ez majd mindig előttem lesz (van amit tuti kihagytam :D). Ha ez mind nem is sikerül nem baj, de azért igyekszem, motiváció van! :) Csináltam pár képet a szobámról meg a nappali részemről, hogy lássátok. :)

 

Szóval ezzel telt a napom, közben az anyuka csinált nagyon finom vacsit, nekem is tálalt, adott hozzá egy kis bort. :) Ja, szerintem nem említettem, de kérdezte szeretem-e a bort meg milyet, mert akkor olyat rendel. Király mert szeretem a bort!

Hobokent tervezem „körbejárni” és elhozni nektek a látványosságokat, érdekességeket. Egy-kettőről tudok is és már fényképem is van, de majd egybe mutatom. :)

TB fckn mizéria

Mindenki találkozik ezzel a kérdéssel, amikor hosszabb időre elhagyja Magyarországot.

Nos, Európán belül általában nincs gond, na de Amerika más tészta, ahogy a bejegyzés címéből is kivehető... bocsánat :D

Fontos, hogy semmi sem biztos, amiket leírok ezeket az információkat kaptam és csak összegezni próbálok.

Több lánnyal beszéltem ki hogyan oldotta meg. Konkrétan az ország bármely pontján mindenkinek mást mondanak az OEP és NAV ügyfélszolgálatán.

Leginkább a semmit tudás a jellemző, hiszen a „Ja, hogy Amerikába megy!” c. előadás hallható. Azután pedig miután itt-ott jártál ezzel-azzal beszéltél mindent tudsz csak a lényeget nem és szétmegy a fejed.

Én kijelentkeztem az állandó magyar lakcímemről.

A NAV és OEP emberei egy dologban értettek egyet: azt mondták az biztos, hogy úgy nem kell fizetnem a TB járulékot, ha kijelentkezem az állandó magyar lakcímemről és mikor hazajövök, akkor visszajelentkezem. Szép és jó meg egyszerű, vagyis annak tűnik.

(Megj. 1: megkérdeztem, hogy ha papírokkal igazolom, hogy kint leszek és lesz biztosításom akkor ez elkerülhető e. A válasz nem, nem tudják elfogadni. Pedig van, akinek már azt mondták, hogy úgy lehet jó lesz. Mondom, mindenki mást mond és a gond, hogy kinek higgyél. :D)

Probléma ezzel a kijelentkezős megoldással, hogy miután visszajelentkezel, onnantól 1 évig nem fizetheted a kb. 7000 ft-os összeget…

NAV-os beszélgetőpartneremtől idézek: „Önt senki sem fogja keresni 365 napig, hogy fizessen, mert egyszerűen nem jogosult rá”…vicc az egész (szerencsére ebben egyetértettünk). Persze ha munkába állsz, minden megoldódik, mert a munkahely fizeti a járulékot.

(Megj. 2: Van egy lány, aki nemrég jött haza. Tavaly kijelentkezett a lakcímről, most pedig vissza majd bement befizetni a havi összeget és semmi gond nem volt. Simán befizethette azt a közel 7000 Ft-ot.)

De aztán többen mondták, hogy mivel 1 évig nem fizethetek kedvezményesen akkor kb. 50.000 Ft-os havi összeget kell perkálnom. Vicc az egész ismét…

Rákérdeztem és ott helyben átnéztük az erről szóló információt:

„Azok, akik valamely jogcímen nemjogosultak az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásait igénybe venni, lehetőségük van az egészségbiztosítóval ennek biztosítása érdekében megállapodást kötni.” … „Azok a személyek, akik nem minősülnek biztosítottnak, illetve egészségügyi szolgáltatásraegyéb jogcímen sem jogosultak, megállapodást köthetnek.”

Szövegértelmezésünk alapján ez egy LEHETŐSÉG amit én KÖTHETEK.

Ez tök jó mert én ilyen megállapodást nem kötök. Nem vagyok teljesen hülye...

Viszont „Magyarországon a társadalombiztosítás egy olyan kockázatközösség,melyben a részvétel mindenki számára kötelező”

Vagy Magyarországon, vagy más európai országban de fizetned kell!

Összegezve eddig: nem fizethetek 1 évig TB járulékot (munkát találok semmi gond), egy ilyen megállapodást köthetek. De ha semmit nem fizetek az sem jó, hiszen valahol fizetnem kell! :D Akkor most mi van?

Kérdésem: Akkor, hogy tudta az előzőleg említett lány kifizetni gond nélkül a havi összeget? Hiszen most jött haza, végigment ezen a procedúrán és tudom, hogy egy darabig maga fizeti a járulékot mert nincs bejelentett munkája.

Azt tudjuk, hogy olyan nincs, hogy nem fizetsz. Túl egyszerű lenne csak úgy 1 évre mentesülni ez alól…

Kiskapu? Lehet, hogy van!

Kijelentkezem. Visszajelentkezésem után 365 napig nem fizethetek TB járulékot. Amikor ez a 365 nap letelik, nekem kell kérvényeznem, hogy hadd fizessek.

Az OEP-s hölgyike felhívta az egyik NAV-os emberünket, aki azt mondta, hogy ha kijelentkeztem a lakcímemről, akkor az már most az Ő rendszerükben is látszik.

Itt jött a „nagy” ötlet. mi van, ha kiutazásom előtt visszajelentkezem és mire hazaérek ez a 365 nap már le is telt :D hiszen ha a rendszer egyszer érzékelte, hogy kijelentettem magam majd vissza akkor telik a 365 napom. Azt mondta emberünk mindegy, hogy ez 1 nap kijelentkezés, 90 vagy 300…Nem tudom ezt elképzelni így, de ők mondták..A rendszer azt mutatja mentem-jöttem, pörög a 365 nap.

Lehet, hogy ez egy kiskapu amire eddig senki nem gondolt. Nem tudom, de nem jelentettem vissza magam.

HA ez igaz, így ahogy leírtam elviekben kijátszható a dolog. DE egyrészt mi van, ha mégsem mindegy a rendszernek, hogy hány napja jelentettem ki és vissza magamat? Akkor lehet úgy járok, hogy továbbra is fizetem a 7000-et. Amit meg nem akarok hiszen ezért jelentkeztem ki.

Na meg ott van bennem az a dolog, hogy valamit/valamely országnak fizetnem kell, és hiába lehetőségként tárolják elém azt az 50.000 Ft-os összeget nem akarok úgy járni, hogy az mégsem egy eshetőség hanem kötelező. Másrészt sajnos nem merek fogadni a szavukra..Sok a feltételezés. Egyszerűen balga az egész rendszer....

Nem tudom mennyire lett kusza ez a kis összefoglalónak szánt dolog. De hátha „hasznos” lesz valakinek, aki pedig esetleg tud erről többet/mást jelezheti nyugodtan :D

A végére az én kis TB-s agyi kapacitásom is megtelt már és ezért is hagytam a fenébe. (Persze, jó lenne ha úgy járnék majd, mint a lány a fenti példában, aki gond nélkül befizethette a pénzt.) Igazából le se sz***m jelenleg :D Ezen ráérek aggódni majd ha hazajövök addig pedig nem fizetek egy fityinget sem ezeknek…Kívánok nekik egy továbbképzést amely a teendőkről szól Amerikába való költözéskor és kérem őket, hogy dolgozzanak ki valamit már arra, hogy ne fizessen a jó polgár mikor itthon sincs 1 évig…

Repülési adatok

Megkaptam a repülésem részleteit.

Szerencsére Bécsből megyek és közvetlen járattal. :) 9,5 óra... iPod, Kindle addigra 100%-on lesz ;)

Egy másik magyar lány is ugyanezen a napon indul, de még nem tudok róla semmi infót és az is lehet, hogy Pestről megy, mert neki az van közelebb. Majd kiderül :)

Vízumigénylés

Múlt hét kedden álltam neki, hogy elkezdjem a jelentkezést a vízuminterjúra.

Először ki kellett töltenem a DS-160-as nyomtatványt, ami nem egy rövid mutatvány.

Alapadatok után jöttek az izgalmasabb kérdések, vagyis a „biztonsági és háttérinformációk” :D melyekre elárulom a NEM válasz volt a helyes, bár azt írták, hogy egy igenlő válasz nem automatikus kizáró ok a vízumra, de akkor elképzelhető, hogy személyesen kell a konzullal beszélni.

A kis drágák mindent tudni akarnak, egy kis egészségügyet gyorsan le is zavartunk 3 kérdésben:

Van-e fertőző betegségem; mentális vagy fizikai rendellenességem és voltam-e valaha kábítószer rabja avagy terjesztője?
 

Folytatódott a következőkkel:

Letartóztatás, büntetés bármilyen bűncselekmény miatt – persze anyu sokszor büntetett mikor rossz voltam

Voltam e már prosti esetleg emiatt akarok az USA-ba menni vagy dolgoztam e kerítőként az elmúlt 10 évben – értem én ki kell térni mindenre, de szerencse nem az elmúlt 11 évet kérdezték

Na de, hogy állok a pénzmosással? Csináltam valaha esetleg szándékomban áll? – sosem akartam, de a mosógép néha rosszalkodott.

Még pár ilyen és rátértünk terrorista hajlamaimra…

Azt hiszem meggyőztem őket, hogy NEM sosem támogattam semmilyen terrorista szervezetet anyagilag, a jövőben sem szeretnék és NEM még csatlakozni sem gondoltam hozzájuk és igen Amerikában sem gondoltam csatlakozni, soha nem vettem részt népirtásban, emberkínzásban vagy gyilkosságban.

Lassan elértünk a kitöltés végéhez egy fotó feltöltésével kész is voltam majd megkaptam a visszaigazolást, ezt majd vinnem kell az interjúra.

Befizettem a 160 $-t magyar forintban, amit jelenleg 46.400 Ft-ra számítottak át…hát, kicsit fájt azért...

Aztán problémám volt az időpontfoglalással, mondanám, hogy lehet, csak én vagyok szerencsétlen, de tényleg nem tudtam foglalni aztán Viki az ügynökségtől segített így meg is van, hogy július 23-án megyek 8:15-re.

Megkezdtem az utolsó hetemet itt Londonban, szombaton megyek haza, pénteken elakarnak vinni vacsorázni addig pedig már csak pár nap és vége. :)

Hellóka

Gyorsan jelentkezem egyet. :)

9 óra múlt Londonban és 28 fok van… Látjátok, nem csak esik itt :D

Hétvégétől várható a futárszolgálat, hogy hazavigye a több mint 1 év alatt felgyülemlett dolgokat én pedig egy kis bőröndnyi ruhát hagyok magamnak, szóval most fogok majd nekiállni pakolni. Áprilisban már hazaküldtem a téli cuccaimat de hát még így is sok minden van szóval fogalmam sincs még hogyan pakolok össze. :D

Megkaptam a vízumigényléshez a papírokat múlt héten, de még nem álltam neki semminek mert zsúfoltak voltak a napok. Július 18-án megyek haza addig elintézem. :)

Ennyi is mondtam, hogy gyors lesz. Hamarosan jelentkezem! :)

Üresjárat

Tehát, gondoltam amíg csend honol a blogomon, regélek egy kicsit arról, hogy hogyan jutottam el idáig, mert még néhány ismerősöm is meglepődik, hogy hova megyek, na meg minek is ugye. :D Rosszabb napjaimon meg majd visszaolvasom ezt a bejegyzést. :)

Kezdjük kicsit távolabbról. Mindig is megvolt bennem a vágy, hogy külföldre menjek és most nem a „jobb” élet reményéről beszélek, hanem az utazás élményéről, tapasztalatszerzésről.

Előttem állt az érettségi, +1 év, hogy megcsináljam a legalább a szakmámat, ha már 4 évig nyomták nekem a statisztika meg marketing szépségeit. :D Szóval volt még kb. 1,5 évem.

Elsőként, Angliába akartam au pairnek kijutni, de ahogy keresgettem a neten, ráakadtam, hogy ezt szervezett keretek között Amerikában is meglehet tenni és azóta sem ment ki a fejemből. :)

Mikor már a szakmámat tanultam 2 dolog volt előttem: egyetem vagy külföld. Sok érv-ellenérv volt mindkettőnél, így úgy döntöttem majd a sors eldönti mi lesz. Jelentkeztem februárban egyetemre ahova felvettek és a külföld tolódott, de semmiképp sem felejtődött! :)

Szomjamat oltottam kicsit mikor Törökországba mentem cserediáknak. Hihetetlen 4 hónap volt. Aztán közeledett az egyetem vége, és még mindig nem engedtem Amerikából (pedig pár év eltelt már az érettségi óta :)).

Ehhez 3 dolog állt utamba: tapasztalat, pénz, angol.

Szóval nekiálltam okosan(?) gondolkodni. A szakdoga írása mellett elkezdtem vigyázni délutánonként heti kétszer egy 8 éves fiúra. Amit tudtam, hogy Amerikához ez nem lesz elég (a szomszédtól kapott referencia mellett sem). A programhoz pénz is kell, azt pedig nem adnak ingyen sehol. :D Bár az angollal nem volt már gond azért sosem baj, ha fejlődik.

Ezért döntöttem először Anglia mellett, hiszen ez egy 3in1 szolgáltatás nekem: tapasztalat, pénz, angol. Aztán már a diplomaosztóm előtt megvolt a családom.

Aztán az egy év alatt volt egy elbizonytalanodó időszak, hogy biztos ki kell e mennem Amerikába, nem kellene elkezdeni az életemet inkább stb. Biztos ismeritek, mikor reggel felkelsz jó minden estére pedig ismét nem tudod mi legyen vagy éppen fordítva és másnap kezdődik minden előröl. Kaptam a különböző véleményeket, amik nem sokat segítettek. :D

De aztán eszembe jutott, hogy miért vagyok itt és mik a céljaim. Konkrétan az életem „beindítása” várhat még egy évet, mert mit ér majd az ha nem teljesítem a terveimet.

Sokan mondják, hogy bátor vagyok, hogy nekivágok Amerikának. De hát hálló! nem az űrbe megyek csak egy másik földrészre. Tudom, hogy 1 évre nem könnyű elmenni. Nyilván nehéz a családomnak, barátaimnak. Elárulok egy titkot: biztos nekem is lesz mikor nem könnyű (de azért nem kell mindig emlékeztetni :D). Amíg ők értem aggódnak addig én őértük. Viszont jól érzem magam, jól döntöttem, ha nem így lenne, nyilván nem szenvednék el egy évet. :D Mögöttem van egy ügynökség, ha pedig minden kötél szakad, akkor haza bármikor mehetek. :)

De jó legyen, bátor vagyok, mert egy ismeretlen környezetbe megyek, bár nem először csinálom ezt és tényleg nem érzem, hogy az lennék. Inkább kalandvágyónak írnám le magam, aki nem hátrál meg egykönnyen a kitűzött céloktól. Ehhez akaraterő, kitartás, elszántság kell, még ha van, amikor nehéz is, de akkor sem fogom eldobni az álmomat.

Világon rengeteg látnivaló, természeti csoda van, engem Amerika vonz elsőként. Tetszik az ottani életszemléletet, az, hogy kicsit máshogy látják a világot és az embereket. Nem mondom, hogy mindig vagy mindenben jobbak, de igenis sajnálom azt a negatív hozzáállást, szűklátkörűséget ami sokszor a magyar emberekben van. Nem könyvekből, cikkekből akarom megismerni az amerikai kultúrát. Ott akarok élni, benne akarok élni. Nem örökre, csak egy időre. Ha van erre lehetőségem, akkor miért ne használjam ki? Az, ami a fejemben van, hogy miket szeretnék látni és csinálni, arra egy Magyarországi átlag fizetéssel lássuk be csekély esélyem van. De még ha kicsit jobban is keresnék, mint az átlag, akkor is sokáig kellene gyűjtenem, hogy egy szép kis amerikai túrát véghezvigyek. :D

Mivel kétszer éltem külföldön hosszabb ideig ezért biztosan mondom, hogy csak nyersz vele.

Barátokat és tapasztalatot szerzel, megismersz egy teljesen más kultúrát, utazol, talpraesettebb, önállóbb leszel, fejlődik a nyelvtudásod.

Ennél több indokom nincs is most. :)

A leendő családom :)

Május 9-én miután szétnevettük magunkat a londoni gyerekeimmel a Britan’s Got Talenten és ágyba is tettem őket, azután megkaptam a várva várt e-mailt, melyben az állt, hogy az általam kiválasztott család is engem akar!!! :) Lejtettem pár szuper örömugrálást :D majd izgatottan hívogattam mindenkit a hírrel… :)

De repüljünk vissza a múltba kicsit…

Miután bekerültem a programba elkezdtem várni a jelentkező családokat.

Sok minden más mellett mindig szempont volt a

• kocsi használatára vonatkozó szabályok, illetve
• curfew (=kijárási tilalom magyarul annyit tesz, hogy megvan az időpont, amire haza kell érnem este…) Kössz, de nem…

Annak ellenére, hogy indulási időnek augusztus/szeptember volt megadva az adatlapomon folyamat olyan családok írtak, akiknek azonnal/májusban/júniusban kell valaki… Biztos figyelmesen megnézték a csudiszép infókkal és képekkel ellátott adatlapom (videóról ne is beszéljünk) és átsiklottak a dátum felett :D

Nem akarom részletezni őket külön-külön de például voltak:

• magyar és fél magyar család
• 5 gyerekes család
• hiperaktivitásban szenvedő gyerek
• vallásos indiaiak amivel gond nincs persze, de éltem én már törökben muszlimként, itt Londonban is eleget teszek már a zsidó vallásnak, nekem már a hindu sok lenne…
• volt ahol 2 nagyszülő, 2 szülő, 2 gyerek, 2 au pair, 2 kutya (túl sok a kettes :D)
• sok-sok curfew és LÁMPAOLTÁS

Összesen 10 család keresett meg ebből 9 keleti, 1 nyugati partról.

Az én családom pedig a 7-es számú jelentkező! :)

Április 24-én írt az anyuka először írt egy kis bemutatkozást. (Ő volt eddig az első, aki kb. nem csak az adatlapját küldte el [vagy azt se]) Aztán üzentem is neki kérdésekkel, amikre miután megkaptam a válaszokat még többet kérdeztem és felvettem közben a jelenlegi au pairrel a kapcsolatot. Ja és 2 skype is volt, először csak anyukával utána a gyerek is jelen volt. :)

Szóóóóval New Jerseyben élnek, pontosabban Hobokenben, ami Hudson folyó egyik oldalán található, a másik oldalán pedig Manhattan van!!! Juhúúú… 15 percre Manhattantől :) El sem hiszem, hogy ilyen közel kerültem New Yorkhoz ráadásul Manhattanhez!! :) igen leírom még egyszer Manhattan!! :D 

De nézzük a családot közelebbről:

Egy 6 éves lány van (felüdülés az itteni 3 után :)) Mikor beszéltünk igazi vigyori, kis szeleburdi volt először félénkebben válaszolt amikor kérdezgettem, aztán belelendült a kiscsaj :D nagyon kis szimpi

A szülők elváltak, de apuka az utca végén lakik (skypeon az ablakból próbálták is mutatni :)) és kiveszi a részét a gyereknevelésből, általában kétszer egy héten ott is alszik a lány.

Anyuka a Times Square-n egy technológiai cégnek dolgozik (dolgozott mikor először beszéltünk és próbálta is mutatni (nem jött össze) :)) Apuka pedig egy reklámcégnél (szintén Manhattanben). Az anyuka üzleti útra többször megy, és akkor majd az apukával kell egyezkednem. Általában jó előre megtudom ha utazik de ritka esetekben lehet későn változás.

A jelenlegi au pair is csak jókat mondott róluk, Ő már régebben is volt kint Amerikában au pair, ez a 3. családja és azt mondta ez a legjobb. Tudom, hogy írni mindent lehet, de hát nem így állok hozzá! :)

Hoboken egyébként elmondásuk alapján egy sétálós, biztonságos környék, gyönyörű rálátás Manhattanre. :) Sok-sok vásárlási, beülős lehetőségekkel. :)

Mielőtt majdnem elfelejtem, mikor megírtam, hogy őket akarom utána az anyuka beszélt a jelenlegi host mutterrel aki csak jókat mondott rólam :D Mondjuk soha nem is volt semmi problémánk, szeretem őket, hihetetlen jó család és izgultam is, hogy legalább fele ilyen jót fogjak ki Amerikában.

Szóval miután beszéltek feljött a nő és mondta, hogy nagyon kedvesnek tűnik meg normálisnak ez a család szóval reméli, hogy tudok ide menni és, hogy konkrétan áradozott rólam nekik. :D (ügyvéd…sosem hazudna fontos ügyekben :D) Aztán rá egy napra jött is az e-mail, hogy én vagyok a kiválasztott.

Most pedig a lakrészemet nézzük közelebbről :D

A földszint az enyém. A szobámban egy dupla ágy meg egy hatalmas szekrény van ;) Külön fürdő hála a jó égnek (itt Londonban nincs, bár nem egy hatalmas probléma, de annál hatalmasabb plusz ha van külön fürdő) Az anyuka meg is említette, hogy neki is fontos a privát fürdő szóval egyértelmű, hogy nekem is jár :D Aztán van hűtő is lent az én részemnél, meg egy asztal ha ott akarok enni és akkor egy nappali egy hatalmas TV-vel, kihúzható kanapéval (vendégek fogadására alkalmas :D) Innen lehet kimenni a teraszra és egy kis kertbe ahol lehet hesszelni meg sütögetni ;)

Itt, Londonban már csak 10 hetem van hátra aztán hazamegyek bő 1 hónapra (lesz mit intézni) és augusztus végén megyek ki (ha minden igaz 24-én)

u.i.:  Amúgy miközben velük beszéltem, volt a 4. számú család Bethesdából, Ők is engem akartak, de én nem így döntöttem. :)