15 perc hírnév

Nóra mindig zaklat, hogy róla nem írok. Nóra hírnévre vágyik. Nóra megkapja most. Nóra azt hiszi otthon városban lakik, holott falun. Nóra imádja a linzer karikát. Nóra utálja, ha Nórának hívom. Én vicces vagyok, ő nem :D. De én szeretem Nórát így váltok most Nórira, aki szintúgy jó humorral van megáldva, mint én.

Most írja, hogy vezette az apuka Range Rover-ét… Itt nagyzol nekem, de a legfontosabb dolgot elfelejtette… Szelfit az autóban… így, hogy higgyek neki? :D

Szóval vele egy napon jöttem ki Amerikába, az egyetlen probléma, hogy texasi lányként éli itt az életét. Ő azt hiszi neki ez jó, de lelke mélyén tudja, hogy valahol a közelben kéne laknia. :D De, hogy irántam érzett hiányát pótoljam, szinte minden nap beszélünk telefonon, miközben én a parkban figyelem a lányt, ő meg a kocsiban várja a gyerekeket, vagy később FaceTime-on zaklatjuk egymást.

Van, hogy totál meghülyülök FaceTime közben (az életben is), ő meg nevet, "jézusomozik" és azt mondja nem vagyok normális. Igaza lehet… de mit tehetek ha szeretek énekelni meg fejeket vágni illetve másokat figurázni. :D Most ki nem?? :D Az a szép ha nem kell megjátszani magunkat nem? De igen, köszönöm. :D Ja, és tudom, hogy jól mulat, és ami fontos, hogy velem és nem rajtam. :D

Minden ok az emeleten :*

Kimaradt jelenetek

Múlt heti rövid történések képekben, melyeknek majd szerintem évek múlva, egy emlékezés során én örülök a legjobban. :)

Üres volt a ház, Daisy átjött vacsorára :)

Vásárlás Jersey City-ben

Ködös idő

Péntek 13

Eli, Natsuki, Daisy - Hair of the Dog nevű bárban

4 °C - kicsit hideg volt

Ahh végre fekvés de snapchatre mindig van idő :D

Szombaton elsőnek a Hair of the Dog-ban kötöttünk ki, aztán a Pianos-ban (vártunk vagy 20 percet mire bejutottunk a baj, hogy majd megfagytam), No Fun-ban (legjobb zene számomra az estében) majd valamilyen Fish helyen ami eléggé fekete hely volt ezért gyors látogatás volt, aki ellenőrizte a személyinket majdnem már kettétörte a jogsinkat úgy nézte, hogy eredeti-e... Bunkó...

Hazafelé a 14. utcán szálltunk fel a pathra (föld alatt ez köti össze Hobokent New Yorkkal), ami nem tudom milyen indokból de Hoboken helyett a 33. utca felé vette az irányt. Oké, hogy onnan elindultunk vissza de éjjel ilyesfajta utazásra senki sem vágyik.

...

Mindenki tudja milyen borzalmas dolog történt Párizsban (történik az egész világban).

Pénteken otthon már este volt, így sokan aludtak és csak szombat reggel látták a híreket. Itt délután volt, és mindent percről percre figyeltünk, néztük anyukával és nem hittük el. Én voltam a hülye, hogy megnyitottam a videót, amin hallani a lövöldözéseket és látni a kétségbeesett embereket...

Láttam, ahogy a közösségi hálókon csak úgy záporoznak a Párizzsal együtt érző képek és hashtagek, majd másnap sokan felöltöztették magukat a francia zászló színeibe. Az egészről van egy véleményem, amit hagyjunk is, nem ez a lényeg…

Kilépve az utcára láttam, hogy a One World Trade Center teteje is francia színekben van. Rengeteg helyen ki van téve a francia zászló. A New Yorkban elő franciák már aznap emlékezést tartottak az Union Square-n.

Soha nem lehet tudni mikor, hol történik ilyen – ez a legrosszabb meg a tehetetlenség.

A visszabombázás végleges megoldás?

Összetartást és gyűlöletet látok. 

Undorító, barbár, gyáva történet ez…

Borough of Manhattan Community College

Tegnap végeztem az angol kurzussal a BMCC-n, ami egyet jelent azzal, hogy nincs suli többé szombaton. :) A kurzust Wendy tanította, aki szerintem nagyon jó tanár volt, értelmesen magyarázott, türelmes volt, rengeteg új dolgot mondott és sok dolog nyert értelmet. Otthon nem tudom, hogy miért nem magyaráznak el egyes dolgokat és így egyértelművé tenni a szabályokat, ahelyett, hogy „mert így van és kész, tanuld meg.” Bármennyire is rossz volt szombaton reggel is korán kelni, a 4 óra angol óra hamar elment és én szerettem. Úgy csináltam végig az egészet, hogy egyetlenegyszer sem hiányoztam, a házim mindig megvolt és figyeltem is az órákon. :D Aki ismer tudja, hogy nem ilyen vagyok. Úgy voltam vele, hogy ez az én érdekem, a család fizeti, szerintem 10 alkalom nem vészes. Velem ellentétben azonban sokan több órát is kihagytak (ez az ő gondjuk – nagyon nem hiányoztak nekem) de az nagyon idegesített, hogy ha ott voltak (1-2 órás késéssel!!!) végig beszélgettek, telefonoztak, fél órával később reagáltak valamire (szó szerint), ha kérdezett az egyik valamit, a tanár elmagyarázta, de mivel a másik nem figyelt újból megkérdezte ugyanazt. Alapszavakat nem értettek, ami már nagyon fárasztó volt, főleg, hogy sokszor majdhogynem nekik állt feljebb pl., hogy rakják el a telefont és figyeljenek. Én is tanultam angolt, tudom, hogy nem könnyű az elején és persze most is vannak szavak, amiket nem tudok, de rajtuk semmiféle törekvést nem láttam, hogy növeljék a tudásukat.

A legnagyobb probléma szerintem az, hogy amikor jelentkezel a BMCC angol kurzusára akkor kettő közül választhatsz: közép vagy felsőfok. Én középfokon voltam, szerintem a szintemnek teljesen megfelelő helyen (nyilván többen voltunk így) de ők voltak azok, akik rossz helyen voltak. Sajnos nincs kezdőszint a BMCC-n. Több egyetemen van szintfelmérő előtte és úgy osztanak be – az a rendszer ebből a szempontból sokkal jobb. Mert sajnos így sokszor unatkoztam, időpocsékolás volt, várni kellett, hogy befejezzék a feladatokat a többiek, de a páros munka volt a halálom, amikor olyannal kerültem párba, aki nem mert beszélni csak motyogott vagy a feladatát nem csinálta meg, így nem volt mit ellenőrizni….Nos, mindenesetre a kurzus azért hasznos volt. Anna-t (mexikói) nagyon bírtam, kicsit messze lakik tőlem, de vele még jó lenne találkozni, annyira bírom. Yuko volt az a pár akivel többször együtt voltam és ő tudott beszélni, vele jó volt együtt dolgozni. JC volt az a családapa, aki olyan poénokat mondott, hogy behaltam. :D Nänä volt az akivel sokat nem beszéltem, de mindig úgy örült nekem mintha nem tudom ki lennék – jó fej volt egyébként. :D

Wendy, Anna, Yuko

 Egy kis snapchat videó az utolsó napunkról, az első fele az enyém másik Anna-é.

Szerdai képek a Central Parkból

Ősz a Central Parkban

Tegnap találkoztam Edinával és elmentünk a Central Parkba megnézni az őszi színeket. Mit mondjak gyönyörű, majd beszéljenek inkább a képek. Ami vicces, hogy november van és nagyon jó idő – múlt héten sokszor kabát nélkül voltam. Állítólag decemberig így lesz, ami nagyon szokatlan itt. Még viccesebb, hogy közben a kori pályák már elkészültek, és a Central Parkban nagyon hangulatosan, 15 fokban korcsolyáznak az emberek. :D

70 éve alapították az ENSZ-t, és van egy érdekes emlékmű most a parkban. Középen van egy gömb amit spirálosan 70 figura vesz körül (mindegyik egy-egy évet jelent). Majd ezt viszik nagyobb városokba is mindenfelé a világban.

Elsétáltunk a Belvedere kastély felé. Csodás panoráma, a park legmagasabb pontja. Az 1869-ben elkészült épületet eredetileg mesepalotának szánták. Az Amerikai Meteorológiai Intézet 1919 óta itt végzi napi méréseit.

Megnéztük volna a Dakota házat – John Lenon élt itt majd itt is gyilkolták meg – csak éppenséggel renoválják vagy valami, mert semmit nem látni belőle. :D Elmentünk a Strawberry Fields-hez, itt egy könnycsepp alakú park van kialakítva John Lenonnak. Középpontja egy fekete-fehér mozaik. Közeli bronztáblán 121 ország (Magyarország is) neve áll. Ezek az országok fákat, növényeket és köveket adományoztak a „béke kertjének” elnevezett emlékparkhoz.

Shake Shack-be ettünk a Madison Square Parkban (metróval mentünk a Vasaló-házhoz, kerestem, hogy hol van mikor felértünk, csak azért nem láttam, mert mellettünk volt. :D.) Általában fél órás sor áll, de most elég szerencsések voltunk. Kiültünk a kis asztalokhoz, mivel hamar sötétedik ezért mire leültünk felkapcsolták a kis égőket felettünk. :) A Shake Shack 2000-ben kezdte itt a parkban pályafutását, egyetlen hot dogos standdal. Most már több étterem is van a keleti parton, de megtalálható Isztambulban, Dubajban vagy Londonban is.

Aztán Edinának menni kellett dolgozni, elkísértem aztán hazafelé vettem az irányt. :)

This is Halloween

Magáról a Halloweenről most nem írnék semmit, többé-kevésbé mindenki tudja, hogy miről szól. Anyuka és a lány nem volt itthon már reggel elmentek az unokatesóhoz és ott mentek gyűjteni csokikat, szóval semmi édességem nincs, pedig elmentem volna én is gyűjtögetni, de a lány azt mondta sok van neki egyek belőle, nem kell kétszer mondani, én sosem növök fel. :D

Angol után hazafelé vettem az irányt. Próbáltam pihenni kicsit mielőtt útnak indulunk, de nem nagyon jött össze. Ettem, összekészültem, indultam. Busszal mentünk be New Yorkba, ahogy mentem Daisy-hez, az egyik utca tipikus amerikai filmjelenetet vetített le. Próbáltam videózni, de nagyon sötét volt. Lényeg, hogy a házak teljes harci díszben szépen világítottak, és a gyerekek csoportokban és felnőttek kíséretében mentek édességet gyűjteni.

A híres halloweeni parádéhoz mentünk elsőként.  "A több mint egy mérföld (1,6 km) hosszan haladó, ötvenezer jelmezes résztvevő – táncosok, művészek, cirkuszi előadók, zenekarokat és színészeket szállító kocsik – évről évre kétmillió nézőt vonzanak a helyszínre, és körülbelül száz millióan követik a tévében."

Érdekességek

• A felvonulást ez a könyv is említi: 100 dolog, amit ki kell próbálnod, mielőtt meghalsz: események, amiket nem hagyhatsz ki.
• Azokat a kisfiúkat és kislányokat, akik október 31-én születtek, meghívják, hogy együtt vonuljanak.
• Az esemény körülbelül 60 millió dollár bevételt hoz a városnak.
• Az október 24. és 31. közé eső hetet 1994-ben a polgármester Halloween-hétté nyilvánította
• A Festivals International ezt választotta október 31-ére a Világ Legjobb Eseményévé.

Nagyon sokan voltak és nézték a felvonulást, ez már akkor kiderült mikor a metróból kifelé menet csak nyomorogtunk a folyosón meg a lépcsőn. :D Egy élmény volt ezt látni amúgy tényleg. Később elmentünk egy bárba, ahol valami baseball meccs is volt így tele voltak kiabáló emberekkel mi is ujjongtunk, amikor ők. :D De ment a zene is így mi táncoltunk. Jó volt ez a hely úgy 1 körül elindultunk, hogy átnézünk máshova, de közben a csapat éhes lett betértünk egy KFC-be. Aztán 2-kor észleltük, hogy ismét 1 óra van (itt még csak most állították). Megtaláltuk a következő helyünket, ahova a sorba kellett állni, hogy bejuss (mindenhova) ahányan kijönnek, annyian mennek be alapon, 40 perc volt… nekem már fájt a lábam csak azt vártam, hogy leülhessek kicsit. Erre mikor sorra kerültünk bent mondják, hogy 10 dollár. Hát én mondtam a többieknek azért, hogy üljek nem fizetek :D a csávó kérdezte nincs nálam készpénz, mondom nincs (volt :D) azt mondja menj be, menj be…hát köszi :D gyorsan mentem is, végre leültem kicsit aztán később újra táncra perdültem. Észrevettem, hogy jobban feketék fordultak meg a helyen szóval a zene is olyan volt, az egyik teremben fehér lányok a parketten mi 4-en voltunk és mikor benyomták Britney-től az Oops! I didi it again-t szerintem mi élveztük a legjobban. :D 3:55-kor szemet nem kímélve felnyomták a lámpát, hogy ideje távozni. Mentünk még pár kört, meg pizzázni, hazafelé pedig olyan 5 körül indultunk. Elég fáradt voltam és természetesen a pathra (vonat) is fél órát kellett várni. Délután felébredtem fürödtem, rendbe tettem magam, bementem vásárolni New Yorkba – muszáj volt, mert volt kedvezményem, aztán haza és elég hamar ismét ágyba kerültem.

a csapat, de nem igen emlékszem ki-honnan

U.i.: a repjegyek is lefoglalva Miamira ;)