Szóval múlt héten ugye beteg voltam, de hétvégére már sokkal jobban
lettem és elmentem meglátogatni Paut Norfolkba (Virginia). Nagyon kellett ez a
kikapcsolódás a 23 fok és Pau. Sok minden tervezve nem volt én jobban csak
azért mentem, hogy kiszakadjak innen egy kicsit. Szombaton és vasárnap is
elmentünk Virginia Beachre. Szombat este egy kis parti is volt. Ja Pau amúgy a
férjével lakik, másik 3 férfiegyeddel (military fiúk ;)) és egy lánnyal plusz
egy nyálas kutyával. Lényegtelen is csak ha esetleg gondolkodnátok azon, hogy
hova költözött. Vasárnap éjfélkor indult vissza a busz. Olyan undorító volt, hogy
az első dolgom mikor fél 8kor hazaértem reggel, hogy a kabátomat beraktam a
mosásba… De hééj olcsó volt :D
 |
| King Neptune |
Majd 11kor hazahozták a lányt. Nem volt suli, apuka a Fülöp
szigeteken, anyuka üzleti úton, szóval én voltam egyedül vele egész nap, amire
egy 7,5 órás út után abszolút nem vágytam. Keddre belázasodott a gyerek… =
egész héten nem ment suliba. Azt hittem megőrülök. Mert most tényleg beteg volt
oké… de állandóan „beteg” és itthon van, de az nem számít, hogy nekem betegen
is kell dolgoznom és annyira örültem, hogy visszatérünk a normális kerékvágásba,
de nem. Ráadásul amilyen hisztit lever mikor a gyógyszert kell bevenni.. 4!!!!
igen, 4 nem pedig elcsesztem egy felkiáltójelet, szóval 4 órán keresztül
tartott mire megitta a 10 ml gyógyszert. Anyuka is itthon volt de nem érdekelte
nagyon oldjam meg én… én kb beletörődtem, hogy így se úgy se szabadulok ha
hisztizik hisztizzen. Magam sem értem, hogy maradtam nyugodt. Na aztán mikor
sikerült neki bevenni anyuka azt mondja, hogy kér e cupcaket mert megérdemli….
WTF?? mármint... yo' 4 órán keresztül tartott.. Pénteken megmondja nekem a gyerek,
hogy nem kell bevenni a gyógyszert, mert anyu azt mondta oké. (5 napig napi 3x
kellene – 1x vette be) De köhögött szóval mondtam neki, hogy ez nem úgy megy,
úgyhogy belétoltam. Amikor 7kor végeztem azt hittem összeesek, túl sok volt az
elmúlt pár hét és semmi pihenő szinte, úgyhogy a kanapén szépen be is aludtam.
Várva a mai napot, hogy megyek kickboxra, alig bírtam felkelni a
reggeli órára de erőltettem magam, hogy jó lesz meg minden, hétvége tele
erővel. Jobban jártam volna, ha maradok, ugyanis már majdnem az óra végén a
négyütemű fekvőtámaszkor kiugrott a térdem a helyéről (ami egyébként velem jó
pár éve többször megtörtént) de most nem ugrott vissza. Remegtem, mint a
kocsonya, nem is a fájdalom, mert persze kellemetlen, de sokkal jobban meg voltam
ijedve attól, hogy nem ugrott vissza, a térdem dupla akkora és furcsa alakor
ölt. Akinek van, ilyen problémája tudja milyen, másnak kívánom, sose élje át.
Oktató egyszerre odajött mondta, hogy nyugodjak meg nagy levegő bla bla és egy
perc múlva a csont visszaugrott a helyére. Annyira megkönnyebbültem. Amúgy
nagyon segítőkészek voltak, nem engedtek haza 1 órán keresztül ott ültem,
jegelték, hoztak narancslét, hogy a vércukrom jó legyen. Világos lett számukra,
hogy nem vagyok amerikai, mert gőzöm sincs azokról a szavakról, amik a
térdemben megtalálhatók. :D Akkor az oktató meglepően tudta, a gulyást, a
budapesti fürdőket, hogy oda akar menni és még azt is, hogy a Duna választja
ketté és régén két külön város volt. Aztán később a tulajdonos meg egy másik
gyerek hazahozott, úgyhogy ma egész nap pihi, jegelés. Szerencsére nincs bedagadva,
ami jó jel. De így megint nem mehetek, és nem futhatok, ez idegesít a
legjobban. :(
Teljen jobban a hétvégétek, csókollak titeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése