Már tavaly a hosszabbítás előtt bejelentette anyuka, hogy ha maradok,
akkor jövőre a tavaszi szünetben szeretnének elvinni a Karib-tengerre. Szóval
ez elég előre lefoglalt út volt. :D Ha őszinte akarok lenni akkor elmondhatom,
hogy semmi kedvem nem volt menni. Lehet, hogy hálatlannak hangzik, de sokkal
jobban örültem volna egy hét nyugalomnak. Nem kell félreérteni, jó host
családom van, de senki sem tökéletes, vannak olyan idiótaságaik meg apróságaik
amik kikészítenek, a nem hiszem el, hogy ennyire hülyék kategória. :D A józan
paraszti ész hiánya fellelhető házunk környékén.
Szóval anyuka, anyuka pasija, gyerek és én illetve anyuka tesója,
annak a férje és két gyerek mentünk. Egy HATALMAS ház volt a hegyekbe kibérelve
nekünk St. John szigetén, ami a Virgin szigetekhez tartozik és az amerikai
részen (van brit rész is). Nem szaporítom, nagyon a szavakat beszéljenek majd a
képek, mivel napjaink 80%-át a házban/medencében töltöttük nincs nagyon miről
mesélni. Én, ha pihenni akarok, elmegyek wellnessbe :D tudjátok én mentem volna
túrázni, felfedezni a szigetet…jó azt megértem, hogy gyerekekkel ezt nehezebb,
de akkor is. Ilyen messzire elmegy az ember egy jó drága hatalmas, gyönyörű
házba, amiről a kilátás tényleg nagyon adja (nekem külön apartman részem volt)
de hát na. :D családdal 2x mentünk le 2 különböző strandra 2-3 órára nem
többre. Jelzem, hogy ugye a Karib-tengeren voltunk, bár nekik ezek szerint nem
nagy szám. :D Legalább alkohollal mindig itattak. Csütörtöki napon be volt szervezve
nekik egy hajótúra más szigetek között, amire én nem mentem, mivel átmentek
brit részre is és 2. évben nem lehet elhagyni Amerikát, illetve el lehet, de vissza
nehezen engednek. :D ez alól vannak kivételek, mint pl. elvileg a brit szigetek
is, de úgy voltunk, hogy biztos, ami biztos maradok. Őszintén nem is akartam
menni velük. :D utólag kiderült jobb is, mert át kellett nekik menni az
ellenőrzésen mikor visszajöttek. Mikor mentünk haza is át kellett mennünk, holott
amerikai részen volt a sziget és nagyon nem is voltak kedvesek velem.
 |
| jajj vicces táblák voltak majd jön a kedvencem :D |
Szóval csütörtökön egyedül maradtam, megkaptam a Jeep-et, hogy menjek,
vele amerre akarok. Elsőnek nem voltam biztos, hogy nekiindulok, ugyanis olyan,
de olyan meredek volt az út, hajtűkanyarokkal fel és le állandóan, hogy gondoltam
egyedül nekiindulok, és ha baj van senki nem talál meg. Jártam már hasonló
helyeken, de mindig apu vezetett. Oh és ráadásul a mások oldalon kellett
vezetni. :D Végül mentem, mert ezt a lehetőséget nem hagyom ki és márpedig nem
fogom a házban tölteni az egész napot. Annyira nem is volt vészes a vezetés, az
út egyszerű volt GPS nélkül mentem, néha megcsikorgott a kerék meg húzta fel
magát a dombra, de minden rendben volt. Anyuka mondta, hogy használjam a közös
kártyát aznap 100 dollár értékbe nyugodtan. Okééé host mutter pacsi neked, végre
egy ésszerű kijelentés. 3 strandon álltam meg, az első félelmetes volt. A víz
kb 30 méterre volt de a hullámok olyan hosszan partra jöttek, hogy elvitték a
cuccomat. :D Pár kép után mentem is innen tovább. A 2. strandnál nem volt szabad
parkoló, így mentem tovább. A 3. valami iszonyat gyönyörű volt. Elsőnek balra
majd jobbra sétáltam el annyira, hogy rajtam kívül senki sem volt ott. Kaptam
az alkalmon és elkezdtem képeket lőni magamról egy kiszáradt fa és egy szikla
segítségével. :D Mert nem fogok idegeneket kéregetni, akik kb. úgysem csinálnak
jókat. Ez a strand nyitott volt, szóval a hullámok itt is nagyok voltak, nem is
élveztem a vizet, mert állandóan leterített így csak napoztam, majd
visszatértem a 2. strandhelyre és szerencsémre pont egy autó tolatott ki én meg
lecsaptam. Ez fizetős volt de sebaj anyuka kártyája előkerült. :D Elsőnek ettem
egy késői ebédet és ittam egy koktélt. Itt szembe volt két kisebb sziget ami
megtörte a hullámokat, így lehetett élvezni a tengert. Ahh nagyon jó volt.
Ezután visszaindultam, beszereztem pár szuvenírt aztán mire hazaértem már
mindenki visszaért.
 |
| ez volt a kedvenc táblám :D |
Szombat reggel mentünk a reptérre privát vízi taxival, mert nekünk
gazdakéknak a komp nem felel meg. :D Már örültem, hogy hazaérünk, mert vártam a
vasárnapi New York Rangers hoki meccset, amire 150$-ért vettem a jegyet, nagyon
hosszas gondolkodás után mert nem olcsó, viszont bakancslistás. Pakoláskor
észrevettem, hogy nincs meg a Nike felsőm, amit egyszer hordtam mivel nyaralás
előtt vettem. Remek… kérdeztem anyukát nem e rakta véletlenül vagy a mosáskor összekevertük,
de mondta ő nem látta. Ismét remek… szóval már nagyon vártam, hogy hazaérjünk
és nyugtom legyen.
Délelőtt 11-re kint voltunk a reptéren a gép délután 2:20-kor indult.
Hosszú várakozás, nagyon fáradt voltam. Végre elkezdődött a beszállás, mikor
közölték, hogy ja bocs a gép késik….
Fél óránként bemondták, hogy késik, késik, mígnem fél 5-kor
bejelentették, hogy járat törölve és másnap (vasárnap) este 6-kor fog indulni.
Mint említettem 11 óta a reptéren dekkoltunk, és ha emlékeztek megemlítettem a hoki
meccset, ami másnap este 7:30-kor van. Akkor ott a sírás kerülgetett… hogy
végre rávettem magam, megvettem elég jó helyre a jegyet és erre járattörlés
van?? Hát komolyan mit vétettem én? Csak azért nem bőgtem egy sort, mert ott
volt mindenki. Lényeg a lényeg, ami ilyenkor történni, elszállásoltak minket anyuka
annyit elért, hogy másnap délután 4-kor megyünk és átszállással érünk vissza
este 11-kor. Rajtam minden látszott, békén is hagytak, csak ültem a panzióban
és néztem magam elé és ittam a sört. Ha mindez nem elég a gyerek valószínű bent
hagyta a taxiba a karácsonyra kapott ipod-át, az meg azért volt ki. Remek egy
nap, amikor az ember egyedül lenne, akkor sem tud, mert a lánnyal kellett aludnom,
ráadásul egy ágyban…rugdosott össze vissza egész éjjel. 3-kor fel is keltem kb.
fél 6-kor tudtam visszaaludni erre fél 7-kor a vállam rázogatta, hogy keljek
fel. Mondtam neki nézzen TV-t, engem meg hagyjon. Később felkeltem én is majd reggeliztünk.
Amúgy fent az erkély rész nagyon jól nézett ki. A „bár” rész olyan volt, hogy meg
volt adva mi mennyibe kerül, és egy táblán krétával strigulázhattad miből
mennyit fogyasztottál és a végén fizettél. Elkezdtünk újra összepakolni, a gyerek
felrakta a bőröndjét az ágyra és akkor az oldalzsebben megláttam az ipod-ot.
Nagy volt az öröm, futott is az anyjához megmondani. 3 perc sem telt el az
anyja kopog, hogy na ő meg mit talált?! a nike felsőmet. Legalább az eltűnt
dolgok meglettek kicsit jobban éreztem magam. Kiértünk a reptérre próbáltam
eladni a jegyemet, de nagyon le kellett vinnem az árat, mert senki nem vette
meg.. :( végül 70 dollárért sikerült, ami több mint a semmi, szóval ezzel a
hangulatom ismét javult 10%-al. Közben Edinával üzengettem és neki van egy
barátnője aki a barátjával nagy rangers fanok és szezon bérletük van.
Megkérdezte őket nem e tudnak olcsó jegyet és mint kiderült a csávó nem tud
menni ezen a héten mert dolgozik és eladja a jegyét 92$-ért. Juhúúú mondtam,
hogy mindenképp kell nekem. Ezt is átgondoltam, hogy most megvegyem újra vagy
ne, de ez az utolsó lehetőségem szóval úgy vagyok, vele majd bespórolom. Tegnap
fel is vette velem a kapcsolatot a csávó le is rendeztük a bizniszt. :) Ahogy
látjátok a végére minden megoldódott. Oh és pluszban a légitársaság 150$-os
repjegy utalványt is adott!! :) Tökéletes lesz utazós hónapra.
Nem terveztem ilyen, hosszú bejegyzést, de úgy gondolom, erre emlékeznem
kell évek múltán is, hogy mi történt 2017. április 1-én, ami idén sajnos nem
áprilisi tréfa volt, hanem igaz történet…
Mindenesetre Karib-tenger csodálatos, szerencsés vagyok, hogy elvittek,
valószínű nem mostanában térek vissza oda. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése