Előzmény: péntek este miután már végeztem, pakoltam a bőröndbe jött
anyukától egy sms, hogy érezzem jól magam, jelezzek ha odaértem és a számlámra
utalt át egy kis költőpénzt. Hát az előző bejegyzésben írtam, hogy alig
dolgozom és ugyanannyit kapok, mint más 40-45 óráért erre még pluszba küld pénzt
nekem. Persze jó fej meg minden, de hát, ha eddig hülyén éreztem néha magam,
akkor most péntek este még jobban. :D
Szombaton 8:30-kor volt indulás a Penn Station-ről. Amikor elindultunk,
a buszos idegenvezetőnk mondta, hogy a mi buszunkon 21 országból vannak lányok.
Fel is olvasta az országokat, hogy hány lány van onnan és kezet felemelve
kellett jelezni magunkat. Egyedüli magyar voltam a buszunkon (a másik 4 buszban
sem volt magyar, ezt onnan tudom, hogy megkaptuk a listát kivel leszünk egy
szobában és ott az országok is rajt vannak.) Természetesen az ABC sorrendű
felolvasásból kimaradt Németország azt hagyva a végére, mert onnan 15-en voltak
a buszon és általában jóval többen vannak. :D Itt gyorsan el is mondom, hogy lehetett
kérni kivel akarsz egy szobában lenni. Így én 3 német lánnyal voltam akikkel a
vasárnapi órákon is együtt dolgoztunk.
Kicsit több mint 4 óra buszozás után érkeztünk meg a fővárosba, az
Union Station-re (5 teli busszal). Volt egy kis dugó a városba befelé haladva,
ezért az ebédelésre szánt időnk is csökkent, de gyorsan találtunk valamit a
Taco Bell-ben. Ezután, (fél 3 körül) nyakunkba vettük a várost a helyi
idegenvezetővel.
Mielőtt nekikezdek, szeretném leírni, hogy hogyan vannak elhelyezkedve
a látnivalók. Nekem ez nagyon tetszett, hatalmas, a kialakítása meg nagyon
menő.
NATINAL MALL
- A Capitolium lépcsőitől a Lincoln-emlékműig 3 km (1,9 mérföld).
- A Washington-emlékmű lépcsőitől a Park 1,8 km (1,2 mérföld) széles.
- A Grant-szobortól a Lincoln-emlékműig a Park területe1 251 000 m².
Nézzük mit láttam:
Capitolium
Thomas Jefferson Memorial
Martin Luther King, Jr. Memorial
Lincoln Memorial
ezen jót nevettem, amikor a kamerába láttam magunkat :D |
Vietnam Veterans Memorial
A vietnámi háború veteránjai számára készült ez az emlékmű. Egy hosszú
gránitfalon találhatóak az elesettek nevei, mindez időrendi sorrendben (hogy
ezt honnan tudják, nem tudom).
White House – vagyis a Fehér Ház
National World War II Memorial - II. Világháborús Nemzeti Emlékmű
Ennyi volt szombatra a látnivaló, mentünk a Hilton hotelbe. Ahogy
elfoglaltuk a szobát, kicsit pihentünk, majd Georgetown-ba mentünk vacsorázni. A
38B busz megállt a hotel előtt (buszjegy: $1,75 – pontosan fizetendő). A buszon
tök érdekes, amit én még sosem láttam, hogy nem gombot nyomsz meg ha leakarsz
szállni, hanem az ablak felett megy végig egy zsinór és azt kell megrántani. :D
Pizzázós helyet választottunk azt mindenki szereti. :) Az enyémen mindenféle
finom zöldségek voltak. Utána járkáltunk még egy kicsit majd indultunk vissza.
Vasárnap reggel a közeli I-Hop-ba mentünk reggelizni. Tipikus beülős
hely, hagyományos amerikai ételekkel. Számos étel köreteként amerikai
palacsintát szolgálnak fel (én is ilyet kértem). Ajj, nagyon finom volt. :) 9:15-kor beraktuk a bőröndöket a buszba, 9:30-kor meg útnak indultunk.
United States Air Force Memorial
A több mint 54.000 férfi és női áldozatoknak szóló
emlékmű, akik életüket vesztették a légierő szolgálatában.
Arlington National Cemetery
Én a 21 lépést jól kiszámoltam, de a fordulóknál mindig
csak 15 másodperc jött ki - 20 percünk volt az őrségváltásig így volt időm
erre. :D
Ezután indultunk vissza a buszhoz, majd kitettek
minket a National Air and Space Museum-nál, itt volt 3 órával később a találka
is. Sok időnk nem volt, mi úgy döntöttünk elsétálunk a közelebbről megnézni a
Washington Monumentet. Sajnos nem tudtunk felmenni mert nem volt előre
foglalásunk. Pár kép után indultunk vissza, idő hiányában a bementünk az Air and Space múzeumba. Elsőként
a szuvenír boltot céloztuk meg. Nekem lett egy újabb feles poharam. :) Aztán
gyorsan körbejártuk a múzeumot, sajnos nem volt annyi időnk, hogy mindezt
normálisan tegyük, de amit láttam az érdekes volt. Aztán a múzeumban volt meki,
ott ettünk, jó lett volna más de hát nem volt idő máshova menni, aztán már el
is jött az indulás ideje.
Összegezve Washington D.C. tetszett. Nagyon jó,
ahogy az egész látnivaló sokaság ki van alakítva, kár hogy kevés időnk volt
mert van még mit nézni. Érdekes, hogy alig volt ember az utcákon. :D Persze a
látnivalóknál rengeteg volt, de turista. Az épületek nem magasak. :D Ahogy
jöttünk vissza, messziről már láttuk New York fényeit, a város nyüzsgött mint
mindig, nekem ez az élet így jobban bejön, de vétek kihagyni Washingtont ha
valaki netán erre jár. Szívem szerint elmennék újra, hogy normálisan lássam a Capitoliumot
(ne csak buszból), a Fehér Házat a másik oldalról és világosban, illetve pár
múzeum érdekelne. Az egész gondom a túrával, hogy nagyon sietős volt, tényleg
csak max. egy gyors kép. Annak örülök, hogy az egész túra ingyen volt. :D De eldöntöttem, ha lehet, pl. Bostonba magam
szeretnék majd menni és nem túrával. :) De azt hiszem azért elég sok mindent
láttam nem panaszkodhatok. :)
Végül elmondanám, hogy a német szobatársaimmal meg
vagyok elégedve. Már az órán sem volt gond velük, olyan szempontból, hogy
egymás között is angolul beszéltek, hogy megértsem. Aztán mikor szombat este
mentünk vissza a hotelbe, a buszmegállóban belefutottunk 3 másik német lányba.
Közülük az egyik szólt, hogy angolul beszéljenek, mert látja a fejemen, hogy
nem értem. :D Szóval kifogtam a jó fej németeket. Persze lehet minden német
ilyen. ;)
nem, sajnos nem minden német ilyen... :D
VálaszTörlésakkor az állítás igaz, hogy kifogtam a jókat :D
Törlés