Vasárnapi délután New Yorkban

Nem siettem sehova, itthon voltam délelőtt. Délután az egyik angolra járó lánnyal találkoztam, Brooklynban lakik és thaiföldi. Kicsit hamarabb bementem, hogy meg tudjam nézni a Grand Central Terminalt (42. utca). 1913-ban nyílt meg a főpályaudvar, ahol rengeteg ingázó megfordul és persze sok turista is, akik a klasszicista stílusú csarnokra kíváncsiak. Boltozatos mennyezetét az állatöv jegyei díszítik. Több minőségi étterem is megtalálható az állomáson, de még egy Apple bolt is. 4 embert kértem meg, hogy fényképezzen le, de hát…

 

 

Nem sokat kell továbbsétálni a Chrysler Buildinghez ami art deco stílusban épült. Számomra az egyik kedvenc, szerintem gyönyörű szép, főleg sötétben. 320 méteres torony, megépítésekor egy évig a világ legmagasabb épülete volt. Az építkezést Chrysler autómágnás finanszírozta, együttműködve William Van Alen építésszel. Chrysler kérésére rozsdamentes acélból készült, autóra utaló szimbólumokat alkalmaztak díszítőelemként.

Ezután mentem a High Line-hoz (14. utca 10. sugárút) találkozni Eve-vel. Ez a talajszint felett 9 méterrel futó park, amit egy 2,3 km hosszú hajdani iparvágányon alakítottak ki. A parkban virágok, fák találhatók és sok fapad a kikapcsolódáshoz. Nagyszerű kilátás van innen a Hudson folyóra, New Jersey-re, az alattunk futó utcákra, környező házakra. Sétáltunk itt egy picit, csináltunk pár képet majd indultunk a Roosvelt Island Tramway-hez (59. utca 2. sugárút), vagyis ahhoz a libegőhöz, amivel át lehet jutni Manhattanből a Roosvelt Szigetre. A libegő 76 méteres magasságot ér el, kb. 3-4 perc alatt tesz meg egy utat és a metrókártya használható fizetésként. :)

 

A libegőn

 

 

 

Queensboro híd mellett halad a libegő

Eve vásárolni akart, így elmentünk a SoHo-ba, ahol aztán mindenféle boltot megtalálsz, amit csak szeretnél. Bár pénzem nagyon nincs rá, de igenis hangulatos, jó ott sétálni. Prince Streeten kezdtünk, bár én nem vettem semmit. Már 8 órára járt és éhesek voltunk. Eve thai lányként szereti a számomra fura kajákat. :D Japán helyen akart enni, felsétáltunk a 8. utcára és végül ott is ettünk, de én csak levest, amiben ismertem minden alapanyagot és tudtam, hogy szeretem őket. Egyébként nem is volt rossz, de maradok ennyiben a japán konyhával. 9-kor aztán mondtam, hogy én lépek, mert fáradt vagyok, másnap hétfő, mindenki kedvenc napja! :D

Classic Tonkotsu

hazafelé...merem remélni másnap szelektív nap volt :D

Tudjátok, hogy sznepcseten jelen vagyok, de ezen az estén mikor mentem haza telenyomtam videóval. :D Ennyit nem szoktam (azt hiszem) főleg nem videóból. Így összevágtam, hátha érdekel titeket.